Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)
Vass Erika Cikói háztörténetek a 20. században
A templom - Isten háza A német lakosok 18. századi letelepedésének egyik fontos állomása volt a templom, vagyis Isten házának - fölépítése, hogy ezáltal is közelebb kerüljenek a Szenthez, s mindennapjaik az Ő áldásával teljenek. A templom mellett kálváriát, Szent Rókus kápolnát, út menti kereszteket, továbbá Nepomuki Szent Jánost, Szent Vendelt és Szent Valentint, vagyis Bálintot ábrázoló szobrokat is állítottak a falu különböző pontjain. Ezek a szentek is jelzik, hogy németek éltek itt, hiszen tiszteletüket az egykori német telepesek hozták magukkal hazánkba. Bár a németek többségét kitelepítették, az 1990-es évek elején más völgységi falvakhoz hasonlóan a hazalátogatók adományaiból újították fel a templomot és más szakrális objektumokat is. 16 Ezek az emlékezet ébrentartói és továbbörökítői. Ezáltal a németek arra törekedtek, hogy folytonossá tegyék jelenlétüket a településen, kialakítsák az emlékezés kultúráját. 17 Etnikai identitásuk a valláshoz hasonlóan működő szakrális teret hozott itt létre, ezért emlékműveik a központi szakrális helyen, a templomban és annak környékén kaptak helyet. Az I. és II. világháború halottainak emlékére a templomkertben állították fel az emlékművet, a templomi oltárokon pedig elhelyezték a Hősök könyveit, melyekben a háborúk áldozatainak fényképei és személyi adatai szerepelnek. A templom bejáratánál a szenteltvíztartó felett egy német felirat olvasható: „VERGISS DEINE HEIMAT NICHT / WO DEINE WIEGE STAND / DENN DU FINDEST IN DER FERNE / KEIN ZWEITES HEIMATLAND." (Ne felejtsd el a hazádat, ahol a bölcsőd áll, mivel a távolban nem találsz második szülőhazát.) Ugyanakkor az utóbbi években a magyar nyelv használatának dominánssá válása miatt olyan folyamat is megfigyelhető, hogy az út menti feszületek egykori német nyelvű feliratainak egy részét a felújítások során magyarra cserélték. Ez történt a keresztút stációival is. Ezekben az esetekben a felújítást finanszírozó személyek magyar lakosok voltak, s ez azt is jelzi, hogy Cikón egyre nagyobb a magyar anyanyelvűek aránya. Az emlékezetben tartás másik módja az egykori népszokások felelevenítése a Németországból hazatérő rokonok bevonásával. Erre az 1989 utáni időszakban először Űrnapján, másodszor pedig a búcsú alkalmával került sor. Mindkét ünnep látványos, a templomon kívüli körmenettel párosult, ezáltal alkalmas volt arra, hogy kifejezze az egykori német lakosok jelenlétét. A település határában levő, 12. századból származó templomrom a német többségű térségnek a szakrális központja, búcsújáróhelye volt, melyet fogadalmi képek, a betegség16. Erre emlékeztet az az emléktábla, melyet a templom falán helyeztek el. 17. Assmann 1999: 18-19.
