Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

Kövesdi Mónika: „Zarándokkápolnák" (Vértestolna és Tardos)

tege, amely teljesen egyedülálló jelentőségűvé teszi a szerény épületet. Az egyszerű, dongaboltozatos tér oldalfalain faltükrös díszítőfestés motívumai látszanak. Egy lábazati rész felett látszatarchitektúra jelenik meg, mégpedig a tardosi népi építészetre annyira jellemző vörösmészkő oszlopok formájában, amelyek lábazatát kedves, tarka girland díszíti. Ugyanilyen girlandok láthatók a zárófalon, az öntvény gyertyatartó karocskák körül is. A zárófal középső eleme, az oltárképként megfestett mező keresztfája már nem ezzel az eredeti festésréteggel azonos korú, hanem egy későbbi átfestés eredménye, akárcsak a csillagos mennyezet. (Lehetséges ugyanakkor, hogy a zárófali, ún. oltárkép eredetileg is talán keresztet ábrázolt, s ilyen módon a kápolnácska funkciójának megfelelően a Szent Kereszt kultuszát készítette elő.) A kápolna berendezése sajnos teljesen megsemmisült. A két kicsi ház, a két kápolnácska leírása egy sajátos, talán kevéssé ismert, és bizonyosan kevéssé értékelt épülettípus bemutatását szolgálta. Ma már a kápolnáknak eredeti funkciójukat nem kell betölteniük (hiszen senki nem vág neki gyalog, papi kísérettel a Gerecsének), s így az épület fennmaradása esetén is elhalványul a szándék emléke, amely ezeket létrehozta. Erre a szándékra szerettem volna a figyelmet felhívni. Nekem művészettörténészként elsősorban a műemlék épületek és a műemlékvédelmi feladatok keltették fel az érdeklődésemet, de a téma szálai többfelé vezetnek tovább, és nyilvánvaló, hogy ez a rövid kis munka a zarándoklat és a búcsújáró útvonal teljes, még akár a tájvédelmi körzetet is érintő, komplex feldolgozásával nyerne értelmet. 1. Vértestolna, kápolna a falu végén