Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

Fatuska János: Örökösödési rend és telekelrendezés a Közép-dunántúli németségnél

magába foglalta, de jelentős területei voltak Fejér és Győr megyében is. A tata-gesztesi uradalmat gróf Esterházy József országbíró (1682-1748) alapította bátyja, Esterházy Antal kuruc tábornok elkobzott gesztesi uradalmából, melyet az uralkodó adományaként a szatmári béke után vett birtokba, s a bécsi Krapff hadiszállító családtól 1727-ben megvásárolt, az előbbivel szomszédos tatai uradalom egyesítésével. Mindkét uradalmat a nagyfokú elnéptelenedés jellemezte, a hódoltság végére egy helység sem őrizte meg lakosságának kontinuitását, a XVII. század elején Komárom megye dunántúli fele egészében lakatlan volt. A XVII. század folyamán végbement, spontán betelepülés és szervezett betelepítés, mely magyar, majd szlovák népességet hozott, nem tudta biztosítani az uradalmak munkaerőszükségletét. Jellemző módon a megye déli részét (a későbbi tatai és gesztesi járás területét) sokáig „győri puszta"-ként emlegették. Esterházy József és múlhatatlan érdemű jószágkormányzója, Balogh Ferenc az uradalmak megszerzése után a puszták benépesítését tekintették az egyik legfontosabb feladatnak. Esterházy figyelme - fegyelmezettebb és kedvezőbb struktúrájú járadékszolgáltatást remélvén - a németek felé fordult, s elsőként 1729-ben szári pusztájára hozott (az l690-es években odatelepült) németeket (pilis)vörösvári birtokáról. 1733 februárjában bocsátotta ki a Német-Római Birodalomban telepeseket toborzó felhívását, melynek eredményeként 1739-ig hét pusztáját, (Duna) Szentmiklóst, Agostyánt, (Vértes)Tolnát, Alsó- és Felsőgallát, (Vértes) Somlót népesítette újra, s hozott németeket a néhány magyar család által lakott Tarjánba. Az 1740es évek elején németekkel gyarapította Tata és Szomód lakosságát, s népesítette be - döntően immár a fenti falvakból származókkal - két kuriális pusztáját: (Vár)Gesztest és Kőhányást. Ezt követően, eddigi tapasztalatai alapján a hazai viszonyokhoz jobban szokott németeket kísérelt meg toborozni, s így telepítette be Mosón megyéből származó jobbágyokkal Bajt, Környét és Kecskédet. Az uradalom két további német helysége, (Vértes) Boglár és Pusztavám már fia, ifj. Esterházy József (1714-1762) telepítése volt. így alakult ki a megye magyarokat, szlovákokat és németeket felmutató etnikai képe.

1 Ezt követően a jobbágyi, később paraszti örökösödésről szeretnék szólni. A jobbágyok örökösödésénél a lányokat az ingatlan állaga rendszerint nem illette meg, a kiházasítás hagyományosan ingóságokból történt. Werbőczy István Hármaskönyve előírta, hogy az öröklött vagyon egészét tekintve a leányoknak a fiakkal egyenlő részt kell kapniok. Ez az örökrész a lányt akkor is megillette, ha nem ment férjhez. Az ingó vagyon szűkössége esetén a lányokat így ingatlanrész is megillethette. Fiúk örökösödésében, mely részben vagy egészében az ingatlanvagyonra vonatkozott, az egyenlő osztály elve érvényesült. Sokáig értelemszerűen ez agyakorlat uralkodott, de már aXVIII. században megfigyelhetjük, hogy a földbirtokosok egyre inkább érvényesítik gazdasági érdeküket, miszerint a jobbágytelek 1. Fatuska 1996: 125-130.