Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

Márkusné Vörös Hajnalka: Kálváriák a Veszprém megyei német falvakban

dásával (ez az úgynevezett tized). Bizonyos mennyiség elvégzésével, elimádkozásával meghatározott búcsúkegyelmeket nyerhetett a hívő. A rózsafüzért lehetett a templomban ülve vagy térdelve imádkozni, de lehetett a keresztúti stációk előtt, az ott ábrázolt titkok szemlélése közben, a szabadban is végezni, amelynek így ünnepélyesebb és felemelőbb volt a hatása. A rózsafüzérnek ezt a stációjárás-szerű imádkozását a ferences szerzetesek 7 tizedes olvasójában máig gyakorolják.

37 Mária anyai fájdalmát felidéző kálváriákat legtöbb esetben szintén német lakosságú településeken állítottak. Többek között Fraknó vára mellett (18. század első fele), Fertőszentmiklóson (18. század), a kalocsai egyházmegyében lévő Vaskúton (1824.), Baján (19- század) és Titelben (1892.). Ezt a gondolatkört jeleníti meg a váci Hétkápolna valamint számtalan a Hétfájdalmú Szűzanya tiszteletére emelt kápolna amelynek többsége temetőben áll, akárcsak Barnagon. (4. kép) Mária hét fájdalmának ábrázolása mindig kiegészült a Piéta ábrázolásával. Ez eleinte a feszületet is jelentette, később kizárólag a Mária ölében nyugvó halott Krisztust, mint az isteni és emberi szenvedés szimbólumát. Mária 5 és 7 fájdalmát ábrázoló kálváriák párhuzamait ma is megtaláljuk Dél-Németországban (Nürnberg környékén). Jellegzetes Dél-németországi párhuzamokkal rendelkező megoldás a keresztre feszített Jézust a két latorral és közöttük János és Mária Magdolna alakjával ábrázolni. Veszprém megyében ezt a formát követték (Bakonynánán, Bakonyszentivánon, Bakonyszűcsön, Hidegkúton, Lókúton, Pápán és Porván,).

38 A 19. század első felében - különösen 1820 és 1840 között - épült a német kálváriák kétharmada, amelyek sok elemében továbbörökítették a 18. századi s részben még otthonról hozott formakincset, de szegényebb, egyszerűbb megoldásokkal éltek mint egy-két generációval korábban. Érdekes, hogy a legtöbb kálvária ebben az időben Esterházy birtokon épült. Továbbra is emeltek 5 és 7 stációs kálváriákat (Bakonygyiróton, Ácsteszéren, Sólyon és ilyet szerettek volna építeni Márkon is) csak a faszobrok helyett bádog vagy öntöttvas képekkel jelenítették meg a szenvedéstörténetet. Megjelenik - elsősorban az Esterházy birtokokon - az eisenstadti kálvária építményének leképezése a pápai kálvária közvetítésével Bakonyszűcsön, Bakonyszentivánon és Gyarmaton. (8. kép) A 19. század második felétől kezdtek az építkezés formájában elszakadni az otthonról 37. Szilágyi 1990: 518-537. 38. Atlas 2002: 124-125.