Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

Lantosné Imre Mária: Szakrális belső- és külső terek a dunántúli német településeken. A hagyomány és a változás

lelkierőt ad a hit a kép szemlélése által. Ez a gesztus jellemzően tükrözi a kor vallásos lelkiségét.

10 A szentképekkel sokszor a ládák fedelét és a szekrények ajtajának belső oldalát díszítették. Ez a gyakorlat katolikus vidékeken az 1940-es évek közepéig, a kitelepítésig megmaradt. Az örökölt tárgyakat, mint pl. az imakönyvet, a rózsafüzért, vagy az imalapokat generációkon át megőrizték. Kultikus jelentőségükre vall, hogy szentelményként birtokolták és használták. Ha valaki utód- ill. örökös nélkül halt meg, ezeket a koporsójába tették és vele együtt eltemették. A lakóházak környezetének szakrális terei A belső- és a külső szakrális tér sajátos átmenetét képezik a Máriahalom központjában álló lakóházak. A tornácra nyíló, valamint belső ajtók béléstokját díszítette domború faragással a 19. század fordulóján egy Schäffer nevezetű földműves. Adataira már csak hiányosan emlékeztek. Az egyik ház bejárati ajtaján a Szentháromságot és a Szentcsaládot együttesen jeleníti meg. Ennek ikonográfiái szkémáját, a „Szent átalakulás" nevezetű ábrázolást a 17. századtól a katolikus bajoroknál és Ausztriában sokfelé lehetett látni a családi otthonokban. A másik jellegzetes esztergált faoszlopos, áttört deszka mellvéddel kialakított tornácos házban, a belépőt az ajtóbélés két oldalán Jézus Szíve és Mária Szíve domborműve fogadja. A harmadik ajtón balról Gábriel angyal feje fölé emelt stilizált virágmintás koszorúba foglalt felirattal: „Gegrüsset seist du Maria", vele szemben Szent Mihály lángpallóssal, fölötte ugyancsak virágkoszorú, benne „Gelobt sei Jesus Christus 1896." Az egyházi élet kiépítése és a közösségek élete jelentős mértékben függött a kegyurak vallási szemléletétől. A barokk kori főúri alapítások példája, lendületet adott a köznép számára szakrális környezetének kialakítására. Ezek ugyan nagyságrendben kisebb, de lelkiségében mégis hatékony szerepet képviseltek. A Dél-Dunántúl egyik legnagyobb telepítő birtokosa a Batthyány-család Bolyban nemcsak birtokközpontjának kialakítását tartotta fontosnak, hanem a egymás után emeltette a templomokat és a kálváriákat. Hatására a környéken családok felajánlásából kápolnák épültek, szobrokat, kereszteket emeltek. Ez az emlékanyag azért is jelentős, mert karbantartásukat egy-egy család generációkon át vállalta. A plébániákon többnyire fellelhető alapítványi levelek tanúskodnak a kötelezettség lényéről. A pécsi egyházmegyében több száz kereszt, szobor készült. Ezeket a homokkőből faragott emlékeket az alapító családok évről-évre átfestették. 10. Galambos 1987: 155-156.