Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

Szilágyi Anikó: Keresztelési és névadási szokások a Balaton-felvidéki németek körében

3. ábra: Piros szalag, amellyel a bepólyált újszülöttet átkötötték

21 A keresztanya feladata volt, hogy a keresztelő napján a szülők házában vendégül lássa a családot és a bábát. A szerény ebéd után a keresztanya kifizette a bábát, az újszülöttet pedig egy szentképpel és némi pénzzel ajándékozta meg: in tempolstergelt

kstêktheve: „in das Polster Geld gesteckt haben" -'a párnába egy kis pénzt dugtak'. A keresztanya és a bába 8 napig (ax tég: „acht Tage") látogatta az újszülött házát, a keresztanya főtt ételt hozott a családnak: naxdem hat ti gódJ ogefange tsu koxa tigfattesupe unt heve si ale tok kbroxt tas esse, supe, stródJ

gepake, untkîchli („nachdem hat die Patin angefangen zu kochen die Gevattersuppe, und hat sie alle Tage gebracht das Essen, Suppe, Strudel gebacken, und Kuchen" - 'Ezután a keresztanya kezdte főzni a komalevest és naponta hozta az ételt: levest, rétest, kalácsot'. A fazekat és a tésztát kosárban, letakarva, fején szállította a keresztanya. A bába 8 napon át minden nap megfürösztötte a gyermeket, segített a gondozásban. Egy-két héttel a születés után ment el először az édesanya újszülött gyermekével a templomba, hogy megáldassa. Az édesanya megállt a gyermekkel a templom előtt álló kereszt előtt, imádkozott, majd fölmutatta a templomban: ti mute is in ax tég wî tas kint ktaofl worde is, in ti kerich gangé unt tas kint mitknume unt hat ufiopfert tém hern jézu krist („die Mutter ist in acht Tagen, wie das Kind getauft worden ist, in die Kirche gegangen und das Kind mitgenommen und hat [es] aufgeopfert dem Herrn Jesus Christus") 'Az édes-anya 8 nappal a keresztelő után elment a templomba, magával vitte a gyermeket és felajánlotta az Úrjézus Krisztusnak'. Később, amikor a keresztelőn az édesanya is részt vett, erre az áldásra közvetlenül a keresztelő után került sor. Barnagon és Vöröstón is ismert volt a szükségkeresztség (nóttóf - Nottaufe): a gyenge vagy életképtelen újszülötteket a bába (vagy ritkábban a pap) keresztelte meg azonnal a 21. v.o. Gebhard 2001.