Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

Sz. Tóth Judit: Megújuló szokások a Pilis-hegység német közösségeiben. Farsangtemetés

zimu" - mondják. Júda a hagyomány szerint egy igen lusta asszony volt, aki csak táncolni, mulatni szeretett és Simon pedig a párja. Az életnagyságú női és férfi bábun a helyi szlovák népviselet van magyar nemzetiszín szalagokkal. Egymás kezét fogva forognak a rúdra szerelt keréken. A felszalagozott kétlovas kocsin két hajtó, egy harmonikás (újabban egy dobossal) és egy kormányos foglal helyet. Utóbbi hátrafelé fordulva ül és olykor átfordítja a hosszú rúd végéhez erősített kocsikereket, amitől a bábuk ellenkező irányba forognak. Farsang vasárnapján a délelőtti mise után indulnak a falu régi utcáin, ahol még az őslakosok, azaz a szokást ismerők laknak. A kapuk előtt megállnak, eljátsszák a gazda nótáját, megtáncoltatják a bámészkodó asszonyokat. A háziak borral, fánkkal, süteménnyel kínálják őket. Néhány éve még átmentek a kerékkel a szomszédos (szlovák) falvakba is. A kakasütést, kakasfejezést ismerték a legtöbb pilisi német, illetve szlovák faluban is. Farsangkedden, de leginkább hamvazószerdán gyakorolták a szokást. Nagyobb füves térségben a földbe ásott kakas nyakát kellett a jelentkezőknek bekötött szemmel, kaszával elvágni. A férfiak fogadásokat kötöttek a győztesre. A kakast végül a kocsmában megfőzték. A szokást részletesen ismertető Lukács László szerint a Dunántúlra betelepített német és szlovák lakosság a kakasütés szokását magával hozta, és megőrizte - szokásrendszere jellegzetes elemeként - a 20. század elejéig.

7 A német farsangi hagyományok legtöbb eleme együttesen a szlovákosodott Pilisszentkereszten volt meg: a kakasütés, a farsangtemetés, a tuskóhúzás és a farsangi bolondkerék. Itt nem a farsangtemetést újították fel, hanem ezt a sokkal jellegzetesebb elemet, a Simon-Júda járást. Más német közösségekben viszont a farsangtemetés/téltemetés szokását újították fel 1998-tól kezdődően. A farsangtemetés tényleges temetést parodizáló formában ismert volt a Pilisben és a Dunakanyar német községeiben, de vannak adatok a Budai-hegyvidékről is. Budaörsön a „farsangot" a 20. sz. elején még egy borosüveg jelképezte, azt temették el a táncterem padlója alá. Később itt is gyakorolták a koporsós temetést utánzó változatot.

8 A szokás neve farsangtemetés volt, általában a „farsangot", Pomázon a „Farsang Ferkét" temették, Egyedül Visegrádon temettek „Karnevál Herceget", mely a királyi város olasz hatást mutató farsangi hagyományainak emléke. Ez az elnevezés szerepel egy 1910ben lejegyzett szövegben,

9 de a néven kívül minden más a falusi farsangtemető szokások szerint történt. 7. A kakasütés szokását a betelepített német és szlovák lakosság hozta magával. Lukács 1984: 218. Az általa ismertetett települések mellett a kakasütés hajdani szokására találtam adatokat Pilisborosjenő (német) és Pilisszentkereszt (német-szlovák) községekben, a farsanghoz kapcsolódva. 8. Bonomi 1933: 39-41. 9. Visegrádi Hírek LX. évf. 2. szám 5. Farsang sváb módra címmel közöl visszaemlékezést a régi helyi szokásra.