Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

Sz. Tóth Judit: Megújuló szokások a Pilis-hegység német közösségeiben. Farsangtemetés

Az itt élő németség nem egységes. A Pilisi-medence lakosai jobbára bajorok, de a Pilishegységben élők származási helye sokféle és bizonytalan. Anyakönyvi adatok szerint a környékbeli falvak németsége Pilisborosjenőről, többszörös kirajzással telepedett meg. Németek és szlovákok éltek együtt Pilisszentkereszten, ahol e kis nyelvszigeten a szlovák bizonyult erősebb nemzetiségnek. A német elemek mindazonáltal jól kimutathatók a település népi kultúrájában, pl. a viseletben, szokásokban. Budakalászon a szerbek mellett a németek váltak meghatározóvá. A „régi kalászi szokások" felelevenítése az ötvenes évek előtti sváb szokásokat jelenti. A soknemzetiségű Pomázon és Csobánkán, ahol a 19-20. század fordulóján a nemzetiségek közel azonos arányban voltak jelen, még nem tapasztalható a helyi szokások megújítására való törekvés. A nagymértékű beköltözés, a lélekszám ugrásszerű növekedése a lakosság felhígulásához vezetett. A nemzetiségi egyesületek viszonylag elszigetelten működnek. Népi kultúráját tekintve a 20. század elején Békásmegyer, Kalász, Üröm, Borosjenő, Csobánka, Pomáz, Dunabogdány németsége tartozott össze, házasodási kapcsolataik is megalapozták ezt.

2 (A népszokások közül mindenütt ismert a farsangtemetés; a lakodalmi halotti tánc, amely az éjféli, koszorútánc idején való tánc az elhalt családtaggal; a disznóölés bizonyos szokásai; valamint az a szokás, hogy táncos rendezvényen a hívatlanok „hármast" táncolhattak stb.) Eredetét, nyelvét és kultúráját tekintve a Pilisi-medencében Solymár, Szentiván, Vörösvár és Piliscsaba népessége hasonló. Itt ötvöződnek a pilisi és a Buda környéki németség népi kultúrájának elemei. Tekintsük át, az esztendő szokásai közül melyek azok, amelyek valamilyen formában ma megvannak a Pilis valamely településén. Számuk nem sok. Újjá éledtek a bálok: búcsúbál, Katalin bál, sváb bál, bátyus bál, nősök bálja, farsangi bál. A vallásos szokások közül megemlítendő a passió-éneklés és a húsvét hétfői emmaus-járás. A búcsú mindenütt a kitelepítettek haza látogatásának ideje, ezért a búcsú köré más, világi rendezvények is szerveződnek. A kitelepítéssel megszűnő, de felélesztett szokások közül leglátványosabb a farsangtemetés, amelyről majd részletesen szólunk. A májusfaállítás közösen, közösségi térben, majálissal zajlik. (Az egy nemzetiségű német, ill. szlovák településeken olykor még a lányok is kapnak májusfát. Vörösváron előfordul a kapuk és más tárgyak elcserélése.) Az új kenyér ünnepe az őszi terményáldással, hálaadással kapcsolódik össze. Egyidejűleg termény és gyümölcskiállítások vannak. Mindenütt rendeznek szüreti felvonulást és bált. A két háború között hagyománya volt a nemzetiségi területeken is a szüreti felvonulásnak: a magyar ruhás csikósok és csőszlányok mellett a szőlőkoszorút vivő leányok és a menetben felvonulók sváb ruhában voltak. A vegyes nemzetiségű falukban a bíró, bíróné sváb volt. Valószínűleg sehol sem volt 2. Sz. Tóth 2001.