Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)
Balassa M. Iván: Utca, telek, ház. A dunántúli németség településképeinek sajátosságai és történeti, levéltári, néprajzi kutatásainak lehetőségei
Kárpát-medencében. De ezt új lakóhelyük természeti környezete nem tette lehetővé, nem is beszélve arról, hogy a nevezetes, 1772-ben Mária Terézia által kibocsátott, a faépítkezést tiló uralkodói leírat 19 természetesen mindenekelőtt az egyébként is mindenféle hatósági szabályozásokkal „segített" frissen érkezők körében volt jól végrehajtható. A német telepesek házainak alaprajzi elrendezése is sokat foglalkoztatta a kutatókat Jankó Jánostól, aki az ún. felnémet eredetű házat állította szembe a Balaton-felvidék magyar lakosságának lakóépületeivel 20 , Toni Millerig és az általa képviselt frank-házból való levezetésig 21 mind valamiféle közvetlen kapcsolatot kerestek az ó és az új hazában emelt lakóépületek között. H. Csukás Györgyi volt az, aki a Balaton-felvidék német falvaiban, Pulán, Márkon és Vöröstón végzett kutatásai alapján megállapította, hogy a telepesek kezdetben a helyben találtakhoz hasonló épületeket építettek és csak később váltak el a környék átlagos építészeti képétől azzal, hogy követni tudták az elsősorban a kisnemesi építészet nyújtotta fejlettebb mintákat 22 . Magam az általa kutatott községekkel szomszédos Barnagon tapasztaltam, hogy a másfél traktusos házakat egyaránt építették a falu akkor még közigazgatásilag is különálló két részében Magyar- és Németbarnagon, mint ahogyan ezt a közel egykorú Mogyorósi- és Hauch-ház példázza 23 . E téren is van tehát teendő, de fontos, hogy egy-egy telepes-falu építészetét soha sem önmagában vizsgáljuk, hanem legyünk tekintettel szűkebb és tágabb környezetének építészeti képére, mert csak így kerülhetők el a még ma sem ritka téves magyarázatok. És nem szabad arról sem megfelejtkezni, hogy az igényesebb épületszerkezetek tovább fennmaradnak, mint a kevésbé tartósak. Nyilvánvaló, hogy a 18. században, de még a 19- század elején is, a német falvakban ott álltak a szerényebb kivitelű, a környék építészeti hagyományait közvetlenül követő szerkezetű és alaprajzi elrendezésű épületek, mint amilyenről Herend-ről, Gönyey Sándor tudósít 24 . Az ágasfás-szelemenes, füstöskonyhás házak bizonyára más telepes-falvakban is előfordultak. Ezek azonban napjainkat - vagy a részletesebb kutatásokat nem érték meg, csak az építésük idején is a legkorszerűbbek, a tartós anyagokból készültek kerülnek, vagy kerültek a közelmúltban szemünk elé. Ez, nem mellesleg, a környék építészetétől való eltérésekre is magyarázatul szolgál. 19. Zentai 1989: 9. kk. 20. Jankó 1902: 189-kk. 21. Miller 1947: 20. 22. H. Csukás 1987: 654. 23. Balassa 1989: 33. 24. Gönyey 1933: 1-2., 10.
