S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

Hála József: Vajkai Aurél, a népi közlekedés és szállítás kutatója

zítette a vízhordás módjairól és eszközeiről (nők fejen vizes-, tejes, öntözőkannákban, sajtárban, kézben vödrökben; férfiak vállukra helyezett csingafán, fogaton lajttal; fotókkal) és a szénaszállításról (petrencerudakon, kocsin; ábrákkal). A cikkben adatokat találunk a fagyűjtésre (száraz ág, rőzse), és -szállításra (háton, fejen) is.

24 E dolgozat a népi közlekedés és szállítás későbbi kutatói közül elsősorban Paládi-Kovács Attila figyelmét keltette fel és hasznosította is azt a magyar parasztság rétgazdálkodásáról írt monográfiájában.

25 Vajkai Aurél a magyar nép életmódjáról szóló tanulmányában ugyan röviden, de érintette a népi közlekedést és szállítást (szénahordás, szekér, kétkerekű kocsi, nyereg, kengyel, kocsi—Kocs),

26 amelyet szintén Paládi-Kovács Attila használt fel a magyar parasztság rétgazdálkodását bemutató alapművében.

27 A szentgáli juhászaiban a juhászkampóról, annak sokféle funkciójáról és a szamárról mint a pásztor teherhordó állatáról szerezhetünk ismereteket.

28 Vajkai Aurél 1959-ben két fontos könyvvel gazdagította szakirodalmunkat. A Szentgálban a Fagyűjtés, favágás; az Állattartás és a Takarmányozás, etetés című fejezetekben (kordé, gyalogszánkó, fejen és vállon való teherhordás, ábrákkal; szőrtarisznya, furkósbot, csörgős bot, kampó, fanyereg, ábrákkal; petrencerúd, kocsik, szánok használata, leveles mogyorófaágon, valamint vendégoldalak és lánc segítségével való szénaszállítás, ábrákkal) érintőlegesen foglalkozott a népi közlekedés és szállítás kérdéseivel;

29 a Teherhordás, szállítás, jármű címet viselő, tartalmas fejezetben pedig részletesen fejtette ki ez irányú gyűjtéseinek eredményeit (fejenhordás, kézi kosarak, vízhordórudak, trágyahordó cserény, tragacs, talicska, fakéregből készített kobak, csíptető, kocsi, szekér, szán, fogatolás, ostor, kerékpár, busz, ábrákkal

30

) és könyvének további részeiben is érintette a tárgykört (korsó, aratókorsó, vizeskorsó, kosárfonás, kovácsmesterség, kocsi, szekér vasalkatrészeinek készítése, vasalása, patkolás, juhászkampó, ábrákkal).

31 Ennek a művének közlekedésre és szállításra vonatkozó adatait — mások mellett — Paládi-Kovács Attila a Magyar néprajzi lexikon bőrtarisznya című szócikkében,

32 és más műveiben,

33 valamint Kemecsi Lajos

34 idézte. A Szentgál második kötetében röviden foglalkozott a kérdéskörrel, például a lakodalmas és a halottas menetről írva.

35 Meg kell jegyeznünk, hogy a Szentgál első kötetének megjelenése után négy évtizeddel a település közlekedési, szállítási módjainak és eszközeinek kutatásában Vajkainak követője akadt. Riethné Borok Zsuzsa 97 oldalas, 2001-ben megvédett egyetemi szakdolgozatában az ő megfigyeléseit, adatait bővítette, finomította, árnyalta és egészítette ki, különös figyelmet szentelve a Vajkai gyűjtéseit követő változásokra is. A Gyalogos közlekedés; a Szállítás emberi erővel; a Csúszó járművek; a Kerekes járművek; az Igázás, fogatolás című fejezetekben (és a további alfejezetekben) összefoglalt ismereteinek közlését az alábbi szavakkal vezette be: „Kutatásom célja, hogy bemutassam Szentgál közlekedésének és