S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

Hála József: Vajkai Aurél, a népi közlekedés és szállítás kutatója

Hála József VAJKAI AURÉL, A NÉPI KÖZLEKEDÉS ÉS SZÁLLÍTÁS KUTATÓJA „Vajkai Aurél tudományos tevékenysége rendkívül széles körű. Az ősfoglalkozások, a népi építkezés területén éppolyan járatos, mint a táplálkozás, a népi gyógyászat, a mondák kutatása terén" — írta Gunda Béla 1974-ben,' és munkásságának sokoldalúságát hasonlóképpen jellemezte Balassa Iván is a temetésén, a budapesti Farkasréti temetőben 1987. december 14-én elmondott búcsúbeszédében: „Kevés olyan kutató működött tudományszakunk területén, aki sokoldalúságban megközelítette volna Vajkai Aurélt, hiszen az építkezéstől kezdve a szőlőművelésen át a népi orvoslás kérdéseiben éppen olyan otthonosan mozgott, mint a hiedelemmondák előtte alig kutatott területén."

2 A néprajztudomány kiváló művelőjének figyelme kiterjedt a népi közlekedésre és szállításra is, a terepmunkáin tett megfigyeléseit és a szakirodalomból szerzett ismereteit a témával kapcsolatos önálló dolgozatokban, egyéb tárgykörben írt tanulmányokban, könyvekben, valamint napi- és hetilapokban megjelent népszerűsítő és tárcacikkekben tette közzé. Alapos és pontos leírásait általában saját fényképfelvételeivel és rajzaival illusztrálta. Vajkai Aurél 1936-tól publikált néprajzi dolgozatokat,

3 az első, a közlekedést és szállítást, közelebbről a Veszprém megyei magyarok és németek teherhordását tárgyaló írását 1941-ben jelentette meg. Ebben a nem túl terjedelmes dolgozatában négy fotóval és három rajzzal szemléletesebbé téve elsősorban a Dunántúl nagy részére jellemző fejen való teherhordásról, a nők terézéséről írt, megállapítva az etnikus különbségeket is, vagyis, hogy a megye területén a magyar és a német településeken a nők a fejükön hordták a terhet, viszont a szlovákoknál a háton való szállítás volt szokásban. Röviden kitért a hidegkúti perec (preca) és az ugyanabban a faluban keletkezett újítás, a fából készült, vállra akasztható kosárhordó szék (kréca, krécn) bemutatására is.

4 Az e cikkben a terézésről olvasható fontos adatokat Paládi-Kovács Attila idézte a magyar parasztság teherhordó eszközeiről,

5 a hagyományos vízhordó módokról és eszközökről

6 szóló és a Magyar néprajzban közzé tett tanulmányában, a téma legújabb összefoglalásában.

7 Ugyancsak ő a Magyar néprajzi lexikon szénaruha című szócikkének

8 megírásához is felhasználta Vajkainak ezt a dolgozatát. Vörösberényben, Kádártán, Gyulafírátóton, Zircen (és valószínűleg a Bakony