S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

Csoma Zsigmond: Vajkai Aurél szőlészeti-borászati vizsgálatai

jegyzőkönyvek adatait. De a XIX. század első felének borászati szakirodalmát ­ezen belül is a francia Chaptalnak, Napóleon miniszterének monumentális borá­szati szakkönyvét, vagy a szintén Veszprém és Zala megyékhez kötődő Parragh Gábor szőlőművelési szakkönyvét felhasználta. Emellett természetes, hogy az orvosi-orvostörténeti szakirodalmat, alkalom adtán hivatkozással, párhuzamként is alkalmazta. Az 1938-ban írt és megjelent nagy tanulmányában külön fejezetet szánt a szőlő és a bor szerepének a parasztság életében, ahol a szőlő-bortermelő emberi arcát, küzdelmeit mutatta be. Itt fogalmazta meg egyféle összegzésként, hogy „A szőlőhegy életformát, változatosságot ad akár a mindennap kiballagó magános öreg gazdának, akár a csoportosan pinceszerező nagyobb társaságnak...A szőlőhegy a paraszti társadalmi élet fontos színtere, a szőlőhegyi élet szokásai­ban régi hagyományok töredékei lappanganak." 5 A komplexitás nem csak a módszert, hanem a leírást is jellemzi, amikor a fel­használt segédforrásokban, vagy a jelenségek gyűjtési napjáig követi soron a té­ma kutatását. így pl. a prések esetében, vagy a csiger készítés leírásánál, amikor a történetiséget 1938-ig, vagyis mai terminológiával élve, a jelenkutatásig nyúj­totta meg. Persze van olyan rész az egészben, amit ma már nem lehetne leírni, így pl. a szőlőmetszés férfi munkájáról említetteket, a női munka lebecsülését. „A metszőkés elsősorban férfiak szerszáma volt, noha a munka testi könnyedsé­get tekintve inkább női eszköznek felelne meg. Azonban a szőlő metszése nagy gondosságot, tapasztalatot, előrelátást, egyéni rátermettséget követel és úgy lát­szik, az értelmi feltételek fontosabbak egy szerszám, eszköz kialakulásában a tisztán testi adottságnál." 6 Vaj kai még nem tudta, épp a férfi-női munkák világában, mint a nemiség által meghatározott gazdasági tevékenységben a világháborúk nagy átrendező erejét. A katonának állt, majd elhurcolt férfi munkaerő, a férfi munkáskéz hiánya miatt a nők jobban kivették a részüket a hagyományos férfi szerepű gazdálkodásban, így a szőlőmetszést is sok helyen ők végezték el kényszerből. Női munkának ko­rábban a szőlőben, csak a kerti vetemények gondozása számított. 7 Vajkai a településnéprajzi vizsgálatai során az általa „hegyközségi" település­nek nevezett szőlőhegyi állandó kintlakók települését írta le, amikor Cserszegtomajról írt. R Következetesen használta a szőlőhegyeken kialakult és önálló községgé vált szórványjellegű települések neveként a hegyközség kifejezést, ami azonban ki­sebb terminológiai gondot jelentett a későbbiekben. Ezzel a kifejezéssel ugyanis összemosta ezeket a szórvány településeket azokkal az autonóm, már a közép­korban kialakult, majd a XVIII. századtól újult erőre kapó termelési-társadalmi szervezetekkel, amelyek bármely szőlőterület vagy kertség parcellabirtokosait szervezték egybe. A filoxéra után a dualizmus kori nagy törvénykezési hullám­ban, az 1894. XII. tc. fogalmazta meg a termelési elvárásokat a hegyközségekbe

Next

/
Thumbnails
Contents