S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

Petánovics Katalin: Vajkai Aurél érdemei az ősfoglalkozások (gyűjtögetés, vadászat, halászat) vizsgálatában

Az íjas csapda az eurázsiai vadászkultúra eszköze volt, és zárt formája a finnugor népek közvetítésével jutott el Európába. GUNDA B. i. m. 1966. 159. VAJ KAI A. i. m. 1959/b. 39. PETÁNOVICS K. i.m. 1978. PÁK Diénes:Vadászattudomány Hl. Budán 1829. 110. V.o. PETÁNOVICS K. i. m. 1978. 331, 337. VAJKAI Aurél legkorábbi halászati gyűjtését Adatok Tóköz néprajzához (1940.) c. dolgozatában publikálta. L. DEGRÉ Alajos 1939-ben megjelent munkáját. JANKÓ János: A Balaton-melléki lakosság néprajza Bp. 1902. 320-321. VAJKAI Aurél: Balatonmellék Bp. 1964. 74. A keszthelyi halászcéh tárgyait Jankó János gyűjtötte össze 1900 júniusában. Közülük a zöld mázas 1849-es évszámú céhkorsó 1945-ben elpusztult. L. SÁGI Károly: A hetvenéves Balatoni Múzeum A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 8/1969. 30. A Balatoni Múzeum tulajdonában lévő, 1840-ben készült mázatlan halászcéh korsóját Vajkai Aurél vásárolta meg Cserszegtomaj on. VAJKAI A. i. m. 1964. 75. Az elveszettnek hitt, igen rossz állagú halászcéh zászlót a Néprajzi Múzeum restaurátorai: Fábián Anna, Sterbetz Katalin és Szilcz Ágnes 1993-ban restaurálták. PETÁNOVICS Katalin: Jankó János tíz napja Keszthelyen Néprajzi Látóhatár 6/1997. 609. SÓLYMOS Ede: A keszthelyi halászcéh. Zalai Múzeum I. Zalaegerszeg, 1987. 206. LUKÁCS Károly:Tiszai hatás a balatoni halászatban Ethnographia 1951. 95. PETÁNOVICS Katalin: Orvhalászat Zalavárott Ethnographia 1993. 369. Közli LUKÁCS Károly: Balatoni halászat két évszázad távlatában Ethnographia 1940. 369., VAJKAI A. i.m. 1964. 65-66. VAJKAI A. i.m. 1964. 66-68. FÜSSY Tamás: A zalavári apátság története. A pannonhalmi Szent Benedek-rend története VII. Bp. 1902.391. 1739. Vonyarcvashegy és Balatongyörök között 40 ember megmenekült egy jégtáblán. A Szent Mihály dombi kápolna fogadalmi képe ezt a jelenetet örökíti meg. 1782-ben Keszthelynél 46 ember merült a Balatonba. 1828-ban 18 alsóőrsi, 1869-ben 19 balatonfőkajári halász maradt a jég alatt. 1870-ben keszthelyi halászok fáklyafénynél szigonyozták a lékhez tóduló halakat. A hirtelen támadt viharban az összetöredezett jég miatt a halászok a Balatonba vesztek. VAJKAI A. i. m. 1964. 54, 68. A keszthelyi Balatoni Múzeum fotótárában van egy fénykép Szent-Gály Aurél hagyatékából, amely 1925-35 között készülhetett. VAJKAI A. i. m. 1964. 67-68. SZILÁGYI M. i. m. 112. LUKÁCS K. i. m. 1951. 107. VAJKAI A. i. m. 1964. 60-61. A kishalászok saját fogyasztásra besózták, megfüstölték és szárították a halakat az 1930-as évekig. PETÁNOVICS K. i. m. 1993. 370. Vajkai szerint a Herman Ottó és Jankó János könyvében közölt bödönhajók „aligha felelnek meg a valóságnak...túlságosan rövidek." Vörsön 1897-ben még két bödönhajót készítettek a keszthelyi halászoknak, és hallott róla, hogy Zsiden (a mai Várvölgyön) szintén csináltak bödönhajókat. VAJKAI A. i.m. 1964. 70-72. PETÁNOVICS K. i. m. 1993. 362.