S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

Petánovics Katalin: Vajkai Aurél érdemei az ősfoglalkozások (gyűjtögetés, vadászat, halászat) vizsgálatában

a magát viszonylagos biztonságban, anyagi jólétben élő módosabb falvak lakói, s a megélhetésért kemény küzdelmet folytató telepesek és a szegény sorsú hegyközségiek között. Ez az eltérő gazdasági helyzet befolyásolta az „ősfoglalkozásokhoz" való viszonyukat is. Akinek elég földje volt és megtermett a kenyere, az nem szorult a természet ingyen javaira. Nem is illett hozzá, nem is volt szokásban, s megszólták volna, ha erdőn-mezőn kódorog. A gyűjtögetés, zsákmányolás, orvhalászat és orvvadászat mindig is a szegények jussa volt. Ez a kettősség rányomta a bélyegét az egész életvitelükre. Ha egy módosabb gazda elszegényedett, egyáltalán nem vagy nehezen tudott ismét lábra állni, mert a hagyományos gazdálkodáson kívül nem értett semmihez, az újításokkal szemben bizalmatlan volt, az „alantasabb foglalkozások" pedig mindig is a szegényebb réteghez kötődtek, az számukra a teljes lecsúszást jelentette volna korábbi életükhöz képest. A „célszerű szegényember" viszont kritikus helyzetekben azért találta föl magát, mert sok mindenhez kellett értenie, ha élni akart. Neki nem voltak gazdagparaszti vagy nemesi korlátai, neki csak életösztöne volt és családja, akit el kellett tartania. Vajkai Aurél jól tudta ezt, mert ismerte a falusi embereket, hiszen részben közöttük élt. Ma már szakkönyvtárak, számítógépek segítik a kutató munkáját, de Vajkai Aurélnak se autója, se egyéb segédeszköze nem volt, egyedül az elmaradhatatlan fényképezőgépet vitte magával. Mégis óriási történelmi, irodalmi, művészeti ismeretanyagot gyűjtött össze, amelyet a munkájában kamatoztatott. Gyalog járt a terepen, ezért vette észre azokat a finom, mégis a falura és a falusiakra oly jellemző tulajdonságokat, amelyeket sem autóból, sem a számítógép elől nem láthatunk. Száz éve született, de munkássága, sokszorosan túléli őt, mert a valóságról írt igazat, igazul. Jegyzetek: 1 1934-ben jelent meg a Magyarság Néprajza, amelynek 11. kötetében GYÖRFFY István összefoglalja a gyűjtögetés, a vadászat és a halászat témakörét. 6-82. 2 VAJICAI Aurél: A hegyközségek kialakulásának kérdése. Néprajzi Közlemények 1958. 59-70. 3 VAJKAI Aurél: Szentgál. Egy bakonyi falu néprajza. Bp. 1959/b. 15. 4 A szentgáliak panaszkodtak II. Józsefnek, hogy a hamuzsírégetők az erdeiket tönkre teszik. VAJKAI A. i. m. 1959/b. 25. A mezőgazdasági faeszközök, háztartási cikkek legtöbb tárgyát a paraszti faragók állították elő, s juttatták el messze vidékre a falusiakhoz. TÁLASI István: Az anyagi kultúra tíz éve (1945-1955) Ethnographia 1955. 5-56. A német telepesek taplóból szatyrot, kézitáskát, sapkát csináltak. A szömörce cserzőanyag. Kitaibel Pál szerint (1799) a bakonyi erdőkből évente 2000 mázsa szömörcét szállítottak el. VAJKAI Aurél: A Bakony néprajza Bp. 1959/a. 23.