S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

S. Lackovits Emőke: Vajkai Aurél a néprajztudós-múzeológus

S. Lackovits Emőke VAJKAI AURÉL A NÉPRAJZTUDÓS -MUZEOLÓGUS (1903. május 14 — 1987. november 27.) Vajkai Aurél nevét először volt professzoromtól Gunda Bélától hallottam, aki rendkívül nagyra becsülte munkásságát. Személyesen 1968-ban, II. éves egyete­mi hallgatóként Debrecenben, a Kárpát-medencei pásztorkodás konferencián ta­lálkoztam vele, ahol K. Kovács Lászlóval való baráti évődésük örökre emlékeze­tessé tette nekünk, akkori egyetemi hallgatóknak ezt a rendezvényt. Vajkai Aurél számunkra élő legendává vált, akiért többen is szerettünk volna veszprémi mu­zeológusok lenni. 1903 május 14-én Kolozsvárott született, azonban a város csupán születési he­lye maradt, mert Kassán nevelkedett és itt nyílt ki értelme, csodálkozott rá a vi­lágra, amely képességét késő öregségéig megőrizte. Az elemi iskolát követően a kassai Premontrei Gimnáziumban tanult, ahol egyik tanára, Sztraka Antal buzdí­tására kezdett 13 esztendős korától kirándulni. "így bekerültem a kóborlásba, mászkálásba" - emlékezett vissza egy 1986-ban történt beszélgetésünk alkalmá­val. Nyughatatlan természetű gyermekként és ifjúként ez a tevékenység nyitotta rá szemét a természetre és a településeken élő emberekre. Gyermekként vált szenvedélyévé a fényképészet is. Már 12 esztendősen remek megfigyelőként Munkácson és Beregszászon készítette első fényképeit. A fényképezés szenvedé­lyes szeretete azután végig kísérte mozgalmas, színes, munkás életét. A múlt és a régiségek, a muzeális emlékek iránt rendkívül erős érdeklődés élt benne. Ugyanakkor, amint elmondotta, mégis csillagász vagy karmester szeretett volna lenni. Ebből is megőrizte élete végéig a zene iránti olthatatlan szeretetét. Maga is jól hegedült és kitűnő zenekritikus volt, amiről 800-nál több zenekritikája tanús­kodik. Ezeknek egy része az 1930-as években a Magyarország című lapban je­lent meg, más részüket pedig veszprémi esztendei alatt írta. Eletére visszatekintve, akár eleve elrendelésnek is felfogható, hogy első dolgo­zata, amit a gyógyító szentekről ifjú korában írt, egy kassai egyházi lapban meg­jelent. Az érettségit követően orvostanhallgatóként folytatta tanulmányait és 1927­ben orvosdoktori diplomát szerzett. Mint gyakorló orvos az angyalföldi Elme­gyógyintézetben ideg-és elmegyógyászként praktizált. Lélektani kutatásokat is

Next

/
Thumbnails
Contents