S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

H. Csukás Györgyi: Lakáskultúra és a ház élete Vajkai Aurél vizsgálataiban

Jellemző, hogy ebben a tanulmányban is a népi építkezéssel egyenrangú szerepet kap a bútorok, a lakáshasználat bemutatása, külön fejezet tárgyalja a házban folyó életet. A helyenként már irodalmi értékeket felcsillantó műben eddig nem látott részletességgel, szemléletességgel szól a szerző nemcsak a kemencék szerkezetéről, formájáról, építéséről, de karbantartásukról, a fűtőanyagok fajtáiról, a kemence felfűtéséhez szükséges fűtőanyag mennyiségéről, a kemence hőtartó képességéről, a befűtés módjáról, kitérve még az akkori tüzelőanyagárakra is. A Tótkomlós bútorművességét, bútorhasználatát is részletesen bemutató munkát minden bútorművességgel foglalkozó összefoglaló mű idézi. Példamutató abban is a tanulmány, hogy mindenütt megadja az egyes épületelemek, bútorok helyi, szlovák nevét. Amint a Szentgál-monográfiában, Vajkai itt is fontosnak érezte, hogy a néprajzos által megfogalmazott általános képet az egyes házak, porták konkrét bemutatásával is kiegészítse, mindig utalva a lakók vagyoni-társadalmi helyzetére, családstruktíirájára, lakáshasználatára, a ház történetére. A tanulmány nem elégszik meg Tótkomlós népi építészetének, lakáskultúrájának, berendezésének leírásával: igyekszik azt elhelyezni közelebbi-távolabbi környezetében — megállapítani a közös és egyedi vonásokat, az általános alföldi, a sajátosan szlovák, vagy a csak Tótkomlósra jellemző jegyeket. Vajkai tótkomlósi megfigyeléseit a dunántúli kisnemesi Szentgálon és a bakonyi német, szlovák falvakban nyert tapasztalataival is összeveti, s a vizsgált falun messze túlmutató, általános megállapításokat tesz. Kiemeli, hogy a jómódot biztosító vagyon Tótkomlóson nem a nemesi rendhez való hasonulást, a paraszti stílus elhagyását célozta, illetve eredményezte, hanem épp a paraszti stílusforma megtartását, amit a tótkomlósi ház legfőbb jellemzőjének tart. Ez a hagyományszeretet, a paraszti stílus konzervativizmusa (amely a bakonyi németekre és szlovákokra egyaránt jellemző) etnikai jellegzetességként érzékelhető, noha az anyagi kultúrajava része nem szlovák eredetű, nem az anyaországból származik. Megállapítja, hogy a díszes otthon kialakulásához, a népművészet felvirágzásához éppúgy hozzájárult a telepesek előnyösebb helyzete, a XIX. századi gabonakonjunktúra, mint a népszigetszerű lét által felerősödött közösségi tudat, kollektív szellem, amely a „népművészet egyik eredője, fenntartója".

22 Vajkai Aurél Veszprém megyei múzeumigazgatóként, néprajzosként igen sokrétű munkát végzett. Nagy érdeme, hogy összefoglalta a táj építkezésére, lakáskultúrájára vonatkozó elszórt leírásokat, utalásokat

23

, máig érvényesen felvázolta Veszprém megye eltérő tájainak, etnikumainak építkezésmódját. A Veszprém megyei tájházakról Vajkai Aurél írt színvonalas katalógus-sorozatot.

24 A kis füzetekben nemcsak az illető portát, annak berendezését ismertette, hanem annak a településnek, kistájnak az életmódját is felvázolta, amelyet az illető tájház reprezentál. A berendezésre vonatkozó fejezet egyben a táj bútorművességének, lakáshasználatának tömör összefoglalása. Vajkai Aurél számos enteriőr- és bútorfotóval, rajzzal, feljegyzéssel és természetesen bútorral gyara-