S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

H. Csukás Györgyi: Lakáskultúra és a ház élete Vajkai Aurél vizsgálataiban

Utóbbiban nemcsak terepmunkát végezhetett, hanem résztvevő megfigyelést is: a Keszthely melletti szőlőhegyből alakult településen falubeliként, ott élőként szemlélhette a házban folyó életet, ember és ház állandóan változó kapcsolatát. Mindkét faluban az általa megfogalmazott elvek szerinti komplex életmódkutatást végzett, más-más speciális problémát állítva előtérbe: míg Szentgál esetében a rendkívül mély társadalmi tagoltság, a kisnemesi múlt és a kiváltságok elvesztésével járó társadalmi süllyedés hatásai izgatták, addig Cserszegtomaj esetében egy tartozéktelepülés faluvá, közösséggé szerveződése, a présház, pince lakássá alakítása, a közeli fürdő-város, Keszthely hatása foglalkoztatta leginkább. A berendezés, a lakáskultúra vizsgálatánál az eleddig elhanyagolt szempontra, az embernek a tárgyakhoz fűződő sokrétű viszonyára helyezte a hangsúlyt: arra, hogyan használják a bútorokat, mennyire van állandó helyük, hogyan változik megbecsülésük — ami a tárgyak helyének, funkciójának változásaiban jól nyomon követhető —, hogyan javítják, gondozzák a házat és berendezését, mi a különbség a különböző társadalmi rétegek bútorhasználatában. Vajkai a jelenből bontja ki a múltat: az omladozó szentgáli házak padlásain kallódó tárgyakból következtet a XIX. század első harmadának magas szintű, polgáriasult lakáskultúrájára — jobban érdekli azonban a paraszttá süllyedt kisnemeseknek a jelen élete, lakáshasználata. A házat és berendezését nem a városból kiruccanó ember szemével szemléli, hanem az ott élő ember viszonyulását igyekszik tetten érni. Regisztrálja, hogy a szépnek tartott oszlopos-íves tornácokat újabb helyiség nyerése, vagy a lakótér bővítés kedvéért befalazzák, a bolthajtásos szobákról lakóik véleményét tolmácsolva azt írja, hogy sötétek, nedvesek, tulajdonosaik szeretnék elbontani. 13 Vajkai népi építészeti témájú tanulmányainak általános jellemzője, hogy a házat élő valóságként, állandó változásában vizsgálja. A fustöskonyhás és szabadkéményes házaknál nemcsak a szerkezeti különbségekre, hanem a használatukkal járó eltérésekre ill. azonosságokra is felfigyel.

14 A ház változásait a benne lakó család viszonyaival együtt vizsgálja — kitérve az öröklésmódra, a ház megosztására, a helyiségek átminősítésére, a közös udvarok, közök létrejöttének okaira, folyamatára stb. Míg a korábbi kutatás az eredetkérdésre vagy esztétikai szempontokra figyelve a „tiszta háztípust" kereste, Vaj kai számára az átalakított lakóház természetes jelenség, értékes információhordozó, mintegy tükre a család életében, struktúrájában, vagyoni helyzetében, aspirációiban történt változásoknak. „A ház megújítása, átépítése mindenkor életet jelent, azt, hogy lakója meg tud küzdeni a folyton változó körülményekkel." — írja.

15 A ház és berendezésének változása különösen jó indikátora a Veszprém megyében hangsúlyos kisnemesség megerősödésének, virágkorának, majd a birtok elaprózódásával és kiváltságainak elvesztésével meginduló hanyatlásának.

16 Vajkai nem igen foglalkozik a bútorkészítő műhelyekkel, készítőkkel, aprólé-