S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

V. Fodor Zuzsa: Köszöntő

V. Fodor Zsuzsa KÖSZÖNTŐ Tisztelt Vendégeink! Kedves Kollegáink, Barátaink! Szeretettel köszöntöm Önöket ezen az ünnepi tudományos ülésen, amelyen a magyar néprajztudomány kiemelkedő jelentőségű alakja, Vajkai Aurél néprajzkutató születésének 100. évfordulójáról emlékezünk meg. Szeretettel köszöntöm Vajkai Aurél lányát, Vajkai Zsófit és családját. Örülök, hogy együtt ünnepelhetjük a tudós, a közéleti ember, a megyei múzeum egykori igazgatója emlékét. A sors kegyes gesztusa, hogy ez a 100 éves évforduló egybeesik a megyei múzeum megalapításának 100. évfordulójával. Ettől válik számunkra igazán ünnepivé ez az év, ez adja meg jubileumi rendezvénysorozatunk valódi emelkedettségét. Néhány héttel ezelőtt a Megyeháza Szent István termében díszközgyűlésen idéződött fel az 1903. március 29-én tartott rendkívüli közgyűlés fontos eseménye, az, hogy kimondták a Veszpémvármegyei Múzeum megalakulását és megalkották az új kulturális intézmény szabályrendeletét. Ma, május 14-én pedig Vajkai Aurél születésnapjáról és munkásságáról emlékezünk meg, ami kivételes élmény. Kivételes azért, mert a múzeum megalapításával közel egy időben született, hogy aztán hosszú, változatos, és különlegesen eredményes munkássága révén a megyei múzeum munkatársa, majd igazgatója legyen. Vaj kai Aurél 1937-ben érkezett Veszprémbe Györffy István ajánlására. A keszthelyi múzeumban, majd több tudományos intézetben eltöltött évei után 1949-ben végleg Veszprém megyében telepedett le, ott ahol korábban a paraszti és kisnemesi közösségek életmódját kutatta. Miközben a Bakony-Balaton-felvidék térségének néprajzáról fáradhatatlanul szerezte be és tette közzé nemegyszer úttörő jelentőségű felfedezéseit, 1949-1955 között a Bakonyi Múzeum vezetőjeként is eredményesen tevékenykedett. A háborít utáni nehéz években, a pénzszűkében nem kis feladatot jelentett a múzeumi gyűjtemények rendbetétele, azok gyarapítása, elhelyezése. De a megújulásra megtalálta a megoldást, s az intézményben 1951-ben megnyílhatott az új állandó kiállítás. Vajkai Aurél 1955-től 1965-ig, nyugállományba vonulásáig múzeumunkban tudományos kutatóként tevékenykedett, naponta téve meg az utat Balatonalmádiban lévő lakása és veszprémi munkahelye között.