S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)
Gopcsa Katalin: Vajkai Aurél és a képzőművészet
Ez a hallatlanul érdekes előadás más jellegű, mint apróbb képzőművészeti írásai, elevenebb, sokszor változtat megközelítési módot a témához, sokféle eszközzel él, hogy témája iránt folyamatosan fenntartsa a hallgatók érdeklődését. Nyomon követhetjük gondolkodását, ahogy megközelíti, végiggondolja a témát: „képek nélkül művészeti előadást tartani meglehetősen nehéz feladat." — szögezi le, majd sorra veszi, mennyiben szép, mennyiben nagyszerű a Balaton, mint festészeti téma. Vajkai kihangsúlyozza a Balaton part kultíirtáj — jellegét: „- a partnak nagyobb szerepe van a balatoni tájakban" — írja. „A Balaton szépségének másik fontos komponense a víz fölé boruló nagy ég"...."Való, hogy a víz visszatükrözi a felhős égboltot, de mintha itt az égbolt is visszatükrözné a vizet"...."kétségtelen, hogy van a balatoni égboltnak valamilyen sajátos, dunántúli íze. Ezt részben a víz fölé boruló hatalmas horizont adja. A harmadik komponens — a víz. S ennek van a legtöbb problémája. Ez a sajátos balatoni talány, a nehéz kérdés." Összekapcsolja, személyes, közvetlen élményekkel kiegészíti ennek a háromnak együtt ható, tünékeny, illanó látványát: „majd minden nap kimegyek a mólóra Almádiban —írja, - (bár lakása ablakából is odalátszik a Balaton), s majd mindig más és más kép fogad. Egyszer késő ősszel olyan csodálatosan vékony ködös idő fogadott estefelé, olyan különleges, misztikus világítás, amiben felmerült egy kikötött vitorlás képe, amilyenhez foghatót azóta sem láttam." — Ez a szinte vallomás-szerű hang, tudjuk, milyen figyelem-felkeltő tud lenni egy hallgatóság előtt mondott előadásban — vált át aztán irodalmi példákra, vers illusztrációkra, fokozandó a hangulat-keltést.(Az irodalmi idézetek, hasonlatok más írásaiban is előfordulnak: Udvardi Erzsébet művészetéről szóló cikkében. 9 Kaffka Margit szellemének megcsillanását véli újra látni a két művésznő között megállapított párhuzam során, amikor megállapítja: "Egy festőnő akkor lesz nagy művésszé, ha lényegénél megtapad, hű marad asszonyi voltához..." De nem csak irodalmi példákat hoz fel Vajkai, hanem idézi a veszprémi születésű földrajztudóst, Cholnoky Jenőt is. Nagy műveltsége, gazdag ismeretköre egy ilyen előadásban is lépten nyomon megnyilvánul. A Balatoni képeket alkotó művészek ismertetésénél, - a művészek jelentőségének megfelelő mértékben-, beszél — szinte mindenkiről. Petrich Andrástól Libayn, Szeremleyn keresztül, a nagy Balaton festőkön, Ligeti, Telepy, Molnár, Mészöly képein át — a kortársakig. A jó barát Mikus Gyuláig. Akit kiemel, és akivel sok, különböző fórumokon megjelent írásában is foglalkozik: Egry József. Külön figyelemre méltó, hogy 1958-ban is, a festő keszthelyi emlékkiállítása kapcsán felhívja a figyelmet a legnagyobb balatoni festőre. Akkor, amikor nem volt éppen ildomos nem munkaábrázoló, realista művészeten kívül másokat dicsérni. Jól illusztrálja művészethez való viszonyát, „láttatási" készségét az, ahogy Borsos Miklósról szól:
