S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

Sonnevend Anna: A közös udvarok európai párhuzamai — Vajkai Aurél emlékére

A nemzetiségi kapcsolatokból adódóan érdemes megvizsgálnunk, hogy a mai Németország területén léteztek-e a Kárpát-medenceihez hasonló többházas udvarok. A hegyvidékes területről általában elmondható, hogy ott ezeknek semmilyen formája nem alakult ki, hanem az emeletes ház (Zweistöckiger Haus) volt a jellemző. Ezekben a házakban kizárólag rokonok laktak együtt, ill. a családot munkájában segítő szolgák. Sík vidéken azonban nem volt ritka az olyan udvar, amelyen két ház állt. Ezek az udvarok minden esetben ugyanazt a formát öltötték magukra: egy nagy és egy kisebb ház kapott helyet területükön. A nagy házban laktak a fiatalok, az ott élő családfő vezette a gazdaságot. A kisebben az öregek kaptak helyet. A szülők házát "Altenteif'-nak, "Leibsucht"-nak, "Ausgedinge"-nek hívták, utalva a benne élőkre és a tulajdonjogi viszonyokra. Ugyanis a szülők a német törzsöröklési szokásoknak megfelelően még életükben átadták a gazdaságot, azaz az udvart gyermeküknek, ők pedig egy bizonyos járadék, avagy gazdaságrész maguknak való fenntartásával visszavonultak. A gazdagabb családok építettek a szülőknek egy ilyen kisebb házat, amely a főépületnél kb. háromszor volt kisebb. A szegényebbeknél ezt a célt az "Altenstube", azaz az öregek szobája töltötte be. Ismerünk ilyen házakat Würtenbergből, Westfalenből, Niedersachsenből és frank területről.

26 De ez az utóbbi megoldás volt Városlődön is a gyakorlat. A Kisalföldről ismeretes az un. hosszú ház, amely a szoba-kamra-istálló alapbeosztást többszörözte.

27 Ennek egyik példája egy jánossomorjai "kettős ház". Mosoni katolikus német család birtokolta. A hosszabb bal oldali részben két szoba, egy konyha, egy kamra és egy magtár kapott helyet, a rövid jobb oldalon pedig két szoba és konyha. A házakat a kapu feletti közös tetőszerkezet kötötte össze. Sopron mellől is ismerünk evangélikus német lakóházat, amelyet "Langhaus"-nak (hosszúház) hívtak. Ennek beosztása a következő volt: szoba-konyha-szoba-konyha-szoba-konyhakamra-kamra-pince-istállók. Vajkai a Tóköz néprajzáról írott munkájában szintén említést tett a közös udvarokról, Rábcakapiból egy 4 családos lakóház-együttest mutatott be, mint a falura jellemző lakóháztípust.

28 A szoba-konyha-kamra osztatú ház két lakóegységesre bővült, egy szobakonyha-kamra-kamra-istállók-szín hozzáépítésével. Az első ház lett az öregeké. Az iménti leírások a XIX. századi állapotokat rögzítették. Vajkai Kapi egykor mocsaras, de időközben lecsapolt területén levő udvarokat tanulmányozva összehasonlította azokat a Bodrogközben fellelhető hasonló képződményekkel, és azt is sejtette, hogy Győr-Moson megyében további példára bukkanhatunk, a nyugati és az északi területeken. Ennek a területnek a bemutatása azért érdekes számunkra, mert felveti az ötletét annak, hogy a mai Ausztria felé tovább vizsgálódjunk közös udvarok nyomait keresve. Burgenland területéről ha nem is mondhatjuk, hogy sok, azonban számos példát találunk a közös udvarokra. Nem ez a ház- és udvartípus volt a jellemző a vidéken,