Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Rendszerváltások. A megye - Dominkovits Péter Pályaképek. Sopron vármegyei tisztviselők 1848-ban

Dominleovits Péter Pályaképek Sopron vármegyei tisztviselők 1848-ban JLJlunkár Antal, Veszprém vármegye 1848. május 21-én kinevezett főispánja emlékiratában törvényhatósága tisztikarát mind döntően „pecsovics", alig egy-két szabadelvű tisztviselőt bíró grémiumot jellemezte. Ugyanakkor - e forrás szerint - Szemere Bertalan belügyminiszter azon kérdésére, miért is nem változtatott a tisztikar személyi összetételén, miért is nem gondoskodott arról, hogy több liberális, vagy azokkal rokonszenvező hivatalviselő legyen e testületben, úgy válaszolt, hogy megítélése szerint az eddigiek ezek után jobban serénykednek a Corpus Juris-t megújító áprilisi törvények, illetve a miniszteri leiratok, rendeletek végrehajtásában.

1 Hunkár tette a kor közigazgatásban jártas pragmatikus politikusáé volt, aki a stabilizálás egyik nagyon fontos meghatározójaként a rendkívüli időkben továbbra is a vármegye zökkenőmentes hivatali működésének megőrzését tartotta szem előtt, s azt nem kockáztatta politikai indíttatású személycserékkel. Hatalomra kerülése és a vármegyei hivatalviselőkkel kapcsolatos állásfoglalása egyik alternatívája a „nagy év" megyei hivatalviselők szempontjából lejátszódó történéseinek. Egy másik alternatívát mutat Győr vármegye esete. Már a kortársak által is a vidék egyik kiemelkedő forradalmi központjának, „magyar Marseille"-nek nevezett városban, illetve vármegyében az áprilisi törvények szentesítése után kiélezett politikai küzdelem folyt a liberálisok és konzervatívok között a városi és megyei igazgatásbeli befolyás megszerzéséért, illetve annak megtartásáért. A politikai csatározásoknak teret adó helyi sajtóban, a Hazánk című lap április 22., 29-i számában, a helyi liberálisok éles támadást indítottak Balogh Kornél, az országos politikai életben is számon tartott konzervatív politikus, Győr vármegye első alispánja és országgyűlési követe ellen. Ezzel is hivatalából történő eltávolítását kívánták elősegíteni. A politikai nyomás eredményt hozott; a május 8-i bizottmányi ülésben a régi rendet szimbolizáló első alispán tisztjéről lemondott. A megyevezetés legelső és akkor leginkább meghatározó hivatalát ekkor mégsem szerezték meg a szabadelvűek. Az átmeneti időszak döntő részében a megyei hivatal irányítását az ugyancsak konzervatív - de a várakozások ellenére lemondását be nem nyújtó