Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)
Emlékezés, emlékezet... - K. Horváth Zsolt: A lehetséges emlékezésektől a lehetséges történelmekig. Az 1848-49-es emlékezések történeti képe és olvasási dilemmái
K. Horvátk Zsolt A lehetséges emlékezésektől a lehetséges történelmekig Az 1848-49-es emlékezések történeti képe és olvasási dilemmái Emlékezet, most azt hiszed volt, most meg azt hiszed, hogy nem létezett" Kosztolányi Dezső Jí elen tanulmány hangsúlyozottan elméleti jellegű, s így egy hagyományos, 19. századi történet- és emlékezet-felfogást próbál meg ütköztetni az újabb történeti törekvések jegyében fogant emlékezetteóriával (Pierre Nora), illetőleg e kettő között lévő különbözőségeket teszi eminensen vizsgálódása tárgyává: célom tehát, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharcra való különböző típusú emlékezések - naplók és memoárok nyomán magyarázatot keressek a narrációk eltéréseire, illetve feltárjam, megvilágítsam ezek jelentéstartalmait. Gyáni Gábor nyomán, magam is - szemben a hagyományos történészi spekulációval - úgy gondolom, hogy „a napló fő értéke nem a történeti múltra vonatkozó elsődleges adatok biztosításában, hanem a szubjektív történelem szinte primer dokumentálásában rejlik" 1 , s ugyanez - véleményem szerint - az emlékiratokra is érvényes. A Pierre Nora és munkatársai által kezdeményezett történeti emlékezetkutatás egy új, eddig talán kevéssé vizsgált szempontot emelt az érdeklődés homlokterébe; művükben 2 a kollektív emlékezet bevett formáit, illetve annak történeti hagyományát vizsgálják ünnepek, szótárak, tankönyvek, emlékművek, historiográfiai tradíciók és nem utolsó sorban memoárok kapcsán, ugyanakkor a hagyományos történeti esemény esetében sem elsősorban magát az eseményt, annak okait és okozatait, hanem az esemény emlékezetét teszik vizsgálódásuk tárgyává. E módszert adaptálta sajátosan a közismert Annales folyóirat egy tematikus száma 3 , amely magát a történeti eseményt, és annak társadalmi befogadását, „belső átélésének" lecsapódását 4 , vagyis emlékezetét egyaránt fontosnak tartotta bemutatni , vagyis összevetni egymással a tapasztalati teret a történeti feldolgozás elváráshorizontjavat. Jelen írás esetében e szempont akként érvényesíthető, hogy egy adott történeti eseménysorozat, illetve annak egyes mozzanatai hogyan jelennek meg különböző narrációkban, hogyan képezi le, s alakítja át szükségszerűen az emlékezet - még az írott emlékezet (!) - is ezeket.
