Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Rendszerváltások. A megye - Füzes Miklós: „Hallja Kend Táncsics!"

megyei határozattal rendelkezik a remanenciális földek kiosztásáról, a gyakorlatban azonban a határozatot nem hajtották végre. Vejtiben a földesúr a maradványföldeket az allodiális földek közé soroltatta. A panaszolt jogsértések jelentós része a községek határainak felmérésével, bizonyos területeknek a szomszéd községekhez történő átcsatolásával kapcsolatosak. A műszaki földmérési munkálatok nem egyszer földterületek elvételével, illetve annak szentesítésével függnek össze. Kisharsány panasza szerint őseik a Nagyharsány határából még a török idő előtt súlyos pénzeken réteket vettek, amiket egy évszázadnál is tovább bírtak, amíg azokat gróf Batthyány Antal a siklósi uradalom birtokosa 1823-ban új felmérés alkalmával tőlük „elerőszakolta", és azokat nagytőtfalusiaknak úrbéri földként kimérette. Uradalmi törvényszéken, majd a megyénél keresték igazukat, mindhiába. A megyén is az uradalom tisztjei ítélkeztek ügyükben. Petárda és Beremend arról panaszkodik, hogy az uradalom sok év óta határukból „elcsipeget. " Harkányban „mérés alkalmával, de nem legelő elkülönözési úton" vették el a rétek, legelők és berkek egy részét. Németmárokon az uradalom első alkalommal hetven évvel korábban regulázás alá vette a határt. Ezt követően 1819-ben az eljárást megismételte, amikor is az első regulázás alkalmával a földek minőségi különbsége miatti kompenzálásokat nem vette figyelembe, ugyanakkor a földeket magasabb minőségi osztályokba soroztatta. A községbeliek az előző állapot visszaállítását kérik. Kisszentmártonban szóbeli egyezség alapján 90 holdnyi erdőt irtottak ki az úrbéresek, amit aztán az uradalom fizetség nélkül elvett tőlük. Az uradalom 1836/1837-ben felmérette a határt, amikor is szántóikból 35 holdnyit elvett. Adott helyette erdőt, de abból előbb kitermelte a fát. A tuskókat az úrbéresek ásták ki ismételten. 1845-ben újabb felmérés következett, ami újabb 15 hold szántó elvételével, csereerdő juttatásával járt, amit megint csak irtás útján lehetett termővé tenni. Magyarbolyban a községi legelő egy részét az uradalom a malmához csatolta, és a malommal együtt árendába adta. Más legelőterületekre zsellérházakat építtetett. Legelő károsodásuk így mintegy 100 hold. Pócsa község ugyanakkor több száz hold legelő elvételéről panaszkodik, melyet az uradalom saját rétjeként, árendás földként, illetve szőlőként hasznosít. Megfosztotta az úrbéreseket a faizástól, és eltiltotta őket a vízhasználattól is. Kistótfaluban a legelők kimérése ellen nem panaszkodtak, sérelmezik azonban a használatában való korlátozásukat. Nem kaszálhatják, mert már kisasszony napjától kitiltják állataikat belőle, az uradalom a makkot és a gubacsot árendába adja. Ha nem akarják hogy jószágaik elvesszenek, kénytelenek a rétet árendába venni. A gyűdieket csalárd módon fosztották meg kimért legelőiktől. A kimért állapot helyreállítását kérték. Virágos község az 1812-ben történt földméréskor elesett 28 hold réttől, amit azóta az uraság bérbeadás útján hasznosít. Nem csoda hát, hogy csupán egyetlen község kérte határának újrarendezését (Drávaszabolcs). Gyakori panasz a közös legelőkből a földesúr általi kitiltás, a legelők elvétele, a legelőhasználat, a makkoltatási jog akadályozása, az erdőből történő kirekesztés, az irtásföldek elvétele, a faizási jog és a fakiadási kötelezettség megsér-