Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Kultusz... - Varsányi Péter István: A mártír miniszterelnök „ hallhatatlan emlékének záloga " avagy lesz-e valaha „ ragyogó szobra " Batthyány Lajosnak

tatásban, a történetírásban kezdődött, hogy aztán áttevődjék a művészeti megnyilvánulásokba. E törekvés a leglátványosabb formában a szobrászatban jelentkezett. A kiegyezéstől az első világháborúig eltelt negyvenhét év láthatóan alkalmasnak minősült emlékszobrok állítására. Néhány jellemző példa - közel sem a teljesség igényével: az első politikusról készült köztéri szobrot 1867 után Eötvös József kapta (1879). A sorban következő emlékművek: Petőfi Sándor (1882 alkotója, akárcsak az Eötvös-szobornak, Huszár Adolf); Arany János (1893, Stróbl Alajos); Savoyai Jenő (1899, Róna József) Szent István (1906, Stróbl Alajos). A főváros és a vidék fejlődési fáziseltolódása ezen a területen is kitapintható: a historizáló emlékmüvek városkép-alakító szerepe Budapesten kívül csak korlátozottan érvényesülhetett (a szakírók ennek okát a városrendezés, a városkompozíció szempontjainak késedelmes jelentkezésében jelölik meg). Néhány jelentősebb műalkotás vidéken: 1897-ben állították fel Pozsonyban Mária Terézia emlékművét; 1902-ben Kolozsvárott Mátyás király lovasszobrát (mindkettő Fadrusz János alkotása). Eger adott otthont Dobó István, Szeged Széchenyi István gróf szobrának (1907 és 1910 egyaránt Stróbl Alajostól). Ugyancsak Szegeden kapott emlékművet Deák Ferenc (1913, Zala György), Aradon állították fel az 1849-es vértanúkra emlékeztető kompozíciót (Huszár Adolf és Zala György). Szombathely első, helyi és országos nagyságnak emléket állító szobra 1896-ban készült Berzsenyi Dánielről (alkotója Kiss György). 1907-ben Horváth Boldizsár miniszter (Tóth István), 1909-ben Szily János püspök (szintén Tóth István) ércszobra kerül a vasi megyeszékhely köztereire.' Joggal tételezhetnénk fel ezek után, hogy a történelmi vagy a mai Magyarország említett plasztikái, a százegynéhány Kossuth- és számos Széchenyiszobor mellett méltó helyet foglalnak el a modernizálódó Magyarország első, mártírhalált szenvedett miniszterelnökének emlékműve is. A valóság ennél lehangolóbb. Cennerné Wilhelmb Gizella, a Batthyány ikonográfia kiváló ismerője szerint a mártír miniszterelnök emléke minden évoktóber 6-án újra és újra feléledt és feléled, ezért a dualizmus korában - ugyanaz az uralkodó ült a trónon, aki őt a vesztőhelyre küldte - nem volt célszerű, hogy több fény essen Batthyány Lajos alakjára. Szerinte ezért nem sikerült tiszteletreméltó kezdeményezések ellenére is szobrot állítani hősünknek Budapesten.

8 Némileg ellentmond ennek, hogy a századforduló táján három aradi vértanú is kapott szobrot (Schweidel József Zomborban 1905-ben - Mátrai Lajos munkája; Kiss Ernő Nagybecskerekben, 1906-ban és Leiningen-Westerburg Károly Törökbecsén 1911-ben - mindkettő Radnai Béla alkotása). Bár az is igaz, hogy ezeknél nem a főváros a helyszín, hanem a vidék, pontosabban szűkebb pátriájuk.

9 E sorba és képletbe illik az ország első (mondhatjuk: mindmáig egyetlen) közéri Batthyány-szobra Ikervárott. Vidéken, az egykori lakóhelyen. Horváth György igazgató-tanító kezdeményezése, szívós és kitartó munkája kellett ahhoz, hogy hatvannégy évvel a kivégzés után, 1913. október 12-étől a kastélykert sarkán álljon Bory Jenő (1879-1959) alkotása. Az átadás ünnepi fé-