Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Életpályák, életutak - Zakar Péter: Molnár János Székesfehérvárbelvárosi káplán 1848-49-ben

Zakar Péter Molnár János Székesfehérvár-belvárosi káplán 1848-49-ben 0 ,/1 magas katolikus egyházi szervek [...] az 1848-49-es szabadságharc idején a nemzetellenes feudális és abszolutista reakció előretolt hadállásai, a katolikus klérus jelentékeny része pedig, a főpapság vezetésével, annak legszervezettebb és legagilisabb osztaga vo//."

1 E sommás, politikai felhangoktól sem mentes mondattal foglalta össze a katolikus egyház 1848-49-es szerepét Andics Erzsébet 1949-beri. Értékelése több évtizeden át kétségbevonhatatlan dogmává merevedett a szocialista Magyarországon, s még az ún. tízkötetes Magyarország története is - igaz némileg szelídebb formában - megismételte ezt az állítást.

2 Az egyháztörténészek ugyan megkísérelték cáfolni ezeket a vádakat, de a közvéleménytől elzárva csak rendkívül szűk rétegeket tudtak elérni. Ráadásul történeti okokból ők sem mutattak érdeklődést a korabeli egyházi mozgalmak társadalmi vonatkozásai iránt, hanem megelégedtek a marxisták által hangoztatott hazafi at 1 an ság vádjának a visszautasításával.

3 Ennek megfelelően a történészek figyelme is más témákra összpontosult, s továbbra is homályban maradt e sorsfordító napok eseményeinek egyházi interpretációja, az egyháziak szerepe a nemzetőrség megszervezésében és kiindításában, illetve az önvédelmi harcban. Ezek a hiányok természetesen a helytörténetírásban is tükröződtek. Noha Székesfehérvár 1848^19-es történetét magas színvonalú feldolgozásokból ismerheti meg az olvasó, a városban élt klerikusok tevékenységéről alig-alig tudhatunk meg valamit, pedig a város - püspöki székhelyként - jelentős számú egyházi férfiúnak adott otthont.

4 E hiányok pótlása meghaladná lehetőségeinket, így az alábbiakban csak arra vállalkozunk, hogy egy székesfehérvári káplán tevékenységén keresztül felelevenítsük azokat a szolgálatokat, amelyekkel a magyarországi klerikusok jelentős hányada hozzájárult a polgári átalakuláshoz, illetve a szabadságharc dicsőséges megvívásához. Nem csak a püspökség jelenléte érdemel témánk szempontjából figyelmet. A reformkorban 1840-től 1844-ig Székesfehérváron élt Gasparich Kiüt ferences atya, a magyar liberális katolicizmus meghatározó alakja, korának egyik legnép-