Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)
Emlékezés, emlékezet... - Fleisz János: Konvergencia és divergencia a magyar szabadságmozgalmak eszmerendszerében
el. Az egyik, amely a polgári és politikai szabadságjogok biztosítását a magyar forradalomtól várta, a másik tábor a jogaik elismerését a Habsburgoktól várta, a jó császár mítoszát terjesztve a nép között. Május közepéig már elhatárolódtak a főbb irányvonalak. Az egyik kevésbé befolyásos - mérsékelt konzervatív - irányzatot Lemény János (loan Lemeni) balázsfalvi görög katolikus püspök képviselte, aki azt tartotta, hogy: „ Bármilyen ellenkezés a hatalmasokkal csak szerencsétlenséget hozhat a hívekre. " Andrei Çaguna ortodox püspök befolyása nagyobb volt. Konzervatív elveket vallott, azonban az ő szerepét az ismert román történész Nicolae Iorga kedvezőtlenül mutatta be: „Osztrák és Habsburg volt, akinek az elve az volt: ne csináljatok semmit, mert jön a császár őfelsége és ajándékként megadja mindazt, amit ki akartok egyedül erőszakolni." 4 A polgári demokratikus vonalat képviselték a balázsfalvi tudós lapszerkesztők: Timotei Cipariu és Gheorghe Baritiu. Ok bíztak abban, hogy a polgári demokratizálási folyamatban a románokat érintő kérdések is megoldódnak. Baritiu próbált a nemzeti és társadalmi igényeket kielégítő programot felvázolni, az anyanyelvhasználatot biztosító megyei autonómiára épülő állami berendezkedésben látva a kibontakozás lehetőségét. Az események hatására is eltávolodtak a magyar és a román forradalom egyesítésének eszméjétől. 5 Mérsékelt utat járt August Trebeniu Laurian, míg Aron Pumnul eleinte a demokrata liberális vonalat követte, később a radikálisokhoz csatlakozott. A nemzeti radikális vonalat Simion Bárnutiou képviselte, aki szerint a román polgárság gazdasági és politikai érvényesülésének a legfőbb gátja a magyar nemesség és polgárság dominanciája volt. Fő célként az erdélyi román nemzet politikai elismerését tekintette, amely megállíthatná a magyar szupremációt. A román nemzeti érdekek túlhangsúlyozásában Bárnutiou sokat tett azért, hogy a románok a Habsburgok oldalára álljanak, és elvetette a magyarokkal való megegyezést. A radikális fiatal forradalmi értelmiség - Avram Iancu, Alexandru PapiuIlarian és loan Buteanu kezdték a mozgalmat szervezni. Eleinte bíztak a forradalmi demokratizálásban, később ők is a Habsburgok oldalára állnak. A Partiumban és a Bánságban - az ottani helyzet különbözősége miatt az ott élő románok az unió mellett foglaltak állást. Ezt bizonyos feltételek teljesítéséhez akarták kötni. így a Nagyváradon 1848 május 9-én kiadott felhívásban kérték a román nemzet és nyelv elismerését, valamint a románok megfelelő képviseletét. Az ottani vezetők, köztük Eftimie Murgu, loan Dragos, Aloisiu Vlad stb. egy specifikus polgári-demokratikus utat követtek. Hasonlóképpen külön alternatívát képviselt a Nicolae Bälcescu által követett forradalmi demokrata eszmerendszer. Ö a forradalmat egy szélesebb európai léptékű szinten értelmezte. Szerepét általában pozitív módon értékelte mind a magyar, mind pedig a román történetírás. Meg kell azonban jegyezni, hogy az idők során a román történészek gyakran megváltoztatták a róla formált véleményüket, így miután egykor a népek közötti megbékélés fő képviselőjeként mutat-
