Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)
Rendszerváltások A város - Gergely Anna: A székesfehérvári zsidók
A zsidó egyenjogúsítási vita történeti szempontból igen értékes anyagát itt most nincs mód ismertetni, azonban a székesfehérvári megyéspüspöknek, báró Barkóczy Lászlónak a türelmi adó eltörlése tárgyában elhangzott beszédét idézzük, mivel kifejezi a felsőház egységesen pozitív állásfoglalását e kérdésben: „Mindenekelőtt a tolerantia adónak kellene eltöröltetni, még pedig két okra nézve igen üdvösen: mert a zsidók szinte Isten képére lévén teremtve, ki iránt felebaráti szeretettel és ezen népnevezethez illő illő tekintettel viseltetni köteleztetünk: mégis, hogy az emberiség között pénzért toleráltassék, illetlennek érzem. Ma már csak a pogányoknál maradt meg divatban az, hogy a keresztény levegő szívhatásáért mint keresztény egyedül toleráltassék és fizessen. " 10 Ezen országgyűlés eredményeképpen született meg az a törvény, amely a zsidóság 50 éves ideiglenes status quoját rendezte. Az 1840. évi XXIX. tc. 11 értelmében az itt született, vagy az itt lakhatásra törvényes úton engedélyt nyert zsidók az országban és a kapcsolt részekben - bányavárosok kivételével - bárhol szabadon lakhatnak. (l.§) Szabadon kereskedhetnek, vallásukbeli legényekkel mesterséget űzhetnek - tehát keresztény legényeket nem alkalmazhatnak -, valamint gyárakat alapíthatnak. (2.§) A törvény állandó vezeték- és keresztnév használatára, anyakönyvezésre kötelezte őket. (3.§) Okleveleiket, szerződéseiket „a hazában és kapcsolt részekben divatozó élő nyelven szerkeszteni. (4.§) Azokban a városokban, ahol a „polgári telkeknek (fundus) szabad szerezhetése gyakorlatában lennének, az ily városokban ezen gyakorlat a jövőben is megállapíttatik". (5.§) A türelmi adót azonban a felgyülemlett hátralék, 1.200.000,-Ft kifizetése mellett csak 1846. június 2-án törölték el véglegesen. Az 1840-es törvény legfontosabb eredménye az volt - bár az uralkodó a rendek törvényjavaslatát csak részben fogadta el -, hogy az eddig elzárkózó királyi városok kapui megnyíltak a zsidók előtt. A zsidók betelepülése Székesfehérvárra Székesfehérvár szabad királyi városba a zsidók a városi tanács 1837-es rendelete alapján telepedhettek be. A magisztrátus a környező falvakból, elsősorban - a Cziráky grófok által betelepített és oltalomlevéllel ellátott Lovasberényből 12 költözők ügyében nem képviselt egységes álláspontot. A helytartótanácshoz küldött feliratukban a zsidók beköltözése ellen tiltakoztak, melyben a városi kiváltságlevél (1703) alapján utasítják el a kérelmeket. A Diploma Leopoldinum szerint egyedül a „magisztrátus joga a zsidókat és a cigányokat beengedni vagy nem engedni a városba " (iudeos et zingaros admittere vei non admittere)} 1 ' Ez a „beengedés" még 1822-ben is azt jelentette, hogy egyetlen éjszakára sem kaphattak szállást a város falai között még vásárnapokon sem. 14 Az elzárkózás II. József türelmi rendeletéig (1790. évi XXXVI. tc.) a protestánsokra is vonatkozott. Mindez nem volt egyedülálló gyakorlat, hiszen a városok, s különösen a szabad királyi városok éberen őrködtek privilégiumaik, érdekeik védelmében.
