Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)
Rendszerváltások A város - Nagy Imre Gábor: Pécs szabad királyi város 1848 tavaszán
A zsidóüldözések igazi és valóságos indítékát azonban a céhes iparos, kereskedő polgárság konkurencia iránti féltékenysége jelentette. A pécsi polgárság is szúrós szemmel figyelt minden versenytársat, különösen a más vallású kontár kézművességgel és kereskedelemmel foglalkozó zsidókat, amelyre 1848-ból is több példa említhető. A német szabó céh tiltakozott azért, hogy Hónig Dávid magát német szabó mesternek nevezi, mert csak mesterségének szabad űzhetését engedték és engedhették meg neki. A tanács felszólítására Hónig Dávid a mesteri cégtáblát levette. 103 A molnárok céhe kérte, hogy Weiszmayer Mózest, Kaufer Ignác zsidó kereskedőket és Schmaltz Józsefet tiltsák el az eddig engedélyezett vidéki liszt árusítástól. Megkeresésükre a tanács elrendelte, hogy kereskedői tevékenységüket április 24-ig szüntessék be. 104 A német szabó céh Engel Adolf férfi ruha üzlet nyitási kérelmének elutasítását kérte, mert nem tanulta a szabómesterséget, de ha tanulta volna, a céhszabályok szerint nyílt üzletben akkor sem árulhatna ruhákat és anyagokat. 105 A nemzetőrnek június 19-én önként jelentkező zsidókat is visszautasította a korábban élvezett kizárólagos jogaikat megőrizni akaró céhes polgárokból alakult pécsi polgárőrség. A pécsi régi polgárőrség belvárosi magyar és német polgári vadászosztálya, amely az ország többi városához hasonlóan betagozódott a nemzetőrségbe, mereven elzárkózott attól, hogy a zsidókat befogadják maguk közé. 106 Azt, hogy miként élte meg a zsidóellenes mozgalmakat a pécsi zsidóság, jól tükrözi Kaufer Ignác sorsa. Kauf er Ignác miután a lisztkereskedéstől eltiltották és boltját bezáratták, zsibárus engedélyt kért és kapott a tanácstól. Kérvényéből idézünk: ,,[...] Ily páratlanul szigorú határozat [üzlete bezárása] okozta veszteségem, sorsomhoz mérve szerfelett nagy volt, de minthogy azt a bureaucratia végvonaglásainak tulajdonithatni véltem, azon édes reményben, hogy majdan az új szabadság üdvezítő malasztja meg nem érdemlett fájdalmaimat enyhítendi, - békén tűrtem! E közben a kikiáltott szabadság és jogegyenlőség zsidó üldözéssel ünnepié első diadalát, - mely azonban hála korunk magasztos szellemének s az első független felelős magyar ministerium hathatós közben léptének megszűntnek látszatik, - és a sok századok óla méltatlanul üldözött zsidóság honi törvényeink védpaizsa alatt az emberiség sorában ismét tűretik. Tudva, miként az álladat 1 ómnak egyik fő feladata az, hogy minden honlakos sorsához és egyéni képességéhez mért keresetmóddal legyen ellátva, tellyes bizodalommal folyamodtam a te[kin]t[e]tes tanácshoz, mint első népszabadság alkotta hatósághoz, nemhogy a múlt kor önkénye által méltatlanul elragadott törvényes jogaimat visszaköveteljem, hanem hogy egy amannál szerényebb ugyan, de szinte bocs ül êtes és megszorított tehetségemhez mért keresetre, tfudni] ifilik] a senki kiváltságos jogaiba nem vágó és csak hitsorsosaim által gyakorlott zsibáruságra bolt nyithatási szabadalmat nyerhessek. Kétrendbeli folyamodványomban esdeklettem a tekéntetes tanács kegyes színe előtt, hogy ebbéli szerény kérelmem megadásával számos családomat a
