Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)
Rendszerváltások A város - Nagy Imre Gábor: Pécs szabad királyi város 1848 tavaszán
Az országosan ismert politikusok közül díszpolgári címet kaptak: Batthyány Lajos gróf, Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Szentkirályi Móric, Teleki László gróf, Széchenyi Lstván gróf, Eötvös József báró, Wesselényi Miklós báró, Pulszky Ferenc, Vörösmarty Mihály, Pázmándy Dénes, Bónis Sámuel, Szemere Bertalan, Perczel Mór, Táncsics Mihály, Madarász László, Madarász József és Petőfi Sándor. A díszpolgárok közül ők alkották a legnépesebb csoportot. Politikailag elég széles körbe sorolhatók be. A többségük a liberális nemesség táborába tartozott, ám akadt köztük radikális (Táncsics, Petőfi, a két Madarász) és 1848-ban már visszavonult politikus (Szentkirályi Móric) is. A helyi díszpolgárok többségét a megyei liberális nemesség képviselői, a „régi jó táblabírák" alkották, úgymint Záborszky Alajos 30 , Majthényi József báró , Majthényi István báró 32 , Majthényi Lajos báró 33 , Mihálovich Imre, Mihálovich Károly, Mihálovich Lajos 34 , Bésán János báró 35 és Perczel Miklós 36 . A megyei elit többségének Pécsett is volt háza, illetve lakása, ezért kötődtek a városhoz. Baranya megye liberális politikusai közül feltűnően hiányzik a vezetőjüknek, Batthyány Kázmér grófnak a neve. Ám nem kapott díszpolgári címet a megyét ekkor irányító Perczel Imre másodalispán sem. A helyi díszpolgárok közül egyetlen egy volt, aki nem tartozott a nemességhez, egy nyugalmazott katonatiszt, Nagy Ferenc cs. kir. őrnagy 37 Pár nappal később, március 23-án ismét két pécsi lakost: Jónás József c. kanonokot, líceumi igazgatót és Radenich Ferencet, a líceum jogtanárát választották díszpolgárrá, a nemzetőrség szervezése körüli érdemeiért. 38 1848 előtt a szabad királyi városoknak csak az lehetett teljes jogú (választó és választható) tagja, aki polgárjoggal rendelkezett. A szűk körű városi polgárjog kiterjesztése rögtön a március 19-i közgyűlésen felmerült. A közgyűlés néhány helyi ügyvéd kérelmére jóváhagyta, hogy az oklevéllel rendelkezők (polgári eskü letétele, taksa lefizetése után, nemzetőrségi szolgálat kötelezettsége mellett) polgárjogot kaphassanak. 39 Valóban, a polgároknak felvettek száma többszörösére ugrott. Amíg 1847-ben összesen 11-en kaptak polgárjogot, addig (nem számítva az egyedi engedélyezéseket) márciusban egyszerre 51 és áprilisban újabb 18 személyt vettek be polgárnak. 40 Ez a gyarapodás a polgárok csekély számához képest figyelemre méltó, a lakosság számához képest mégis elenyésző. 1848-ban mindössze a lakosság 4,5%-a, 682 fő rendelkezett polgárjoggal. 41 A nemzetőrség szervezése 1848-nak egyik legjobban feldolgozott területe, ezért csak röviden érintjük ezt a kérdést. 42 Március 18-a után alig akadt olyan városi tanácsülés és közgyűlés, amely ne foglalkozott volna a belső rend védelmével. A nemzetőrségek, mint új belső karhatalmi szervek március 15-e után gombamód megszaporodtak az egész országban. Baranya megyében az első nemzetőrségi alakulatok Pécsett és Mohácson szerveződtek meg még márciusban. A március 19-i közgyűlés a közrend biztosításával a Pintér Mihály főbíró vezette választmányt küldte ki. 43 Még aznap meg is alakult 80 fővel a szigeti külváros nemzetőrsége. 44 A belvárosban továbbra is a régi polgárőrség feladata volt a rendfenntartás. A városokban ugyanis 1848 előtt a rendre a céhes polgárokból álló polgárőrség vigyázott, melyek országszerte nemzetőrséggé alakultak át. A
