Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Rendszerváltások A város - Horváth Lajos: Fiume és a magyar tengerpart 1848-49-ben

megtéve, a magyar lobogót bővebb intézkedésig törvényes védelem alá venni kötelességüknek ismerjék. "

34 Az Ausztria ellen irányuló itáliai forradalmi események hatására tehát meg kellett különböztetni a tengeren az osztrák és magyar hajókat, hiszen a forradalmasodé Magyarország az Adrián és másutt is kedvezőbb elbánásra számíthatott olasz részről, mint Ausztria. Ugyanakkor önálló magyar királyi külképviseletek hiányában az osztrák császári külképviseletek védelmezhették volna a magyar felségjelvényeket is, hiszen az osztrák császár volt egyben a magyar király is. A magyar külképviseletek létrehozására ezután került volna sor a közös képviseletek likvidálásával.

35 A forradalomnak ebben a szakaszában osztrák császári kormányzat részéről nem támasztottak nehézségeket a magyar felségjelvényeknek a tengeren való alkalmazása ügyében. Ficquelmont osztrák külügyminiszter 1848. április 23-án keltezte válaszlevelét a magyar lobogó és címer tengeri használatának ügyében. Klauzál Gábor földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter 150 darab színes magyar lobogó-mintát bocsátott az osztrák kormányzat részére, hogy megkönnyítse az osztrák kormány intézkedéseit. Ezeknek a mintáknak a kijuttatását a tengerparti kikötőkbe és a külképviseletekhez Esterházy Pál, külügyminiszterünk 1848. július 8-án szorgalmazta az osztrák külügyminiszternél, melyre július 31-i kelettel érkezett válasz. Ennek a levélnek a birtokában Esterházy Pál 1848. augusztus 2-án kelt levelében értesítette Klauzál Gábort a helyzetről. „[...] arról tudósíttattam, miszerint e részben a kellő intézkedések már megtétettek mind aziránt, hogy a gyakorlat megkezdhessék, mind aziránt, hogy valamennyi cs. k. kikötő hatóságok és tengeri consulátusok az érintett magyar lobogónak a kellő elismerést és tiszteletet megszerezni kötelességüknek tartsak. "

3Ó Az osztrák külügyminiszter aligha volt őszinte, amikor Esterházy Pált 1848. július 31-én arról értesítette, hogy minden rendben van, a magyar felségjelvények alkalmazása a tengeren már meg is oldódott. Levele nyilván apró hozzájárulás volt az áruláshoz, amit az osztrák császár követett el a magyar király ellen egy személyben. Ez a levél is hozzájárult a magyar kormány éberségének az elaltatásához az ellenforradalom katonai támadásának a heteiben. Bár Giuseppe Susani, a tengermellék és Fiume város magyar országgyűlési képviselője ezekben a hetekben többször jelezte a magyar kormányzatnak, hogy Fiume ellen horvát katonai támadás várható.

37 Paolini fiumei polgár 1848. július 30-án ennek a veszélynek éreztével levelet írt Pestre Susani országgyűlési képviselőhöz, amelyben valóságos istencsapásnak nevezte azt a tényt, hogy Fiume és Magyarország közé „beékelődik" Horvátország. Susani 1848. augusztus 11-én levelet írt Kossuth Lajos pénzügyminiszterhez, melyben javaslatot tett arra az eshetőségre, ha a horvátok megszállnák Fiumét, hogyan lehetne az ottani kincstárt előlük elmenekíteni.

38 A Batthyány-kormány 1848 augusztus végére már odáig jutott, hogy az augusztus 27-i minisztertanács kimondta határozatban, megelégszik a független Horvátországgal, mint szövetségessel, a magyar tengerpartnak, Fiúménak és a hozzávezető útnak a biztosítása fejében.