Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Emlékezés, emlékezet... - K. Horváth Zsolt: A lehetséges emlékezésektől a lehetséges történelmekig. Az 1848-49-es emlékezések történeti képe és olvasási dilemmái

tatni, hogy az emlékezet historizálása nem feltétlenül jár együtt annak banalizálásával, kiürítésével, sőt: a historizálás, a narratológia és textológia „vívmányait" ha érdeklődése terébe vonja, akkor, úgy hiszem, sok olyan értékes szemponttal, motívummal gazdagíthatja a megismerést, mely választ adhat a kultusz belső „képződésének", a történeti esemény sorsélménnyé tételének „szövegszerű" nyomaira, a textusban elrejtett önkéntelenül is árulkodó tanúságtételekre [témoignage], vagyis segíthet lefejteni e mitizáló „éthoszt". Jól tudom azonban, hogy az ilyen jellegű racionális, magyarázó elveken nyugvó elméletek nem hatástalanítják a hosszú idők során kialakult, kialakított, érzelmileg töltött (vagy túlfűtött?) argumentációkat, a számunkra, utódok számára már hagyományként létező politikai mítoszokat.

13 Az érzelmes, biedermeier emlékezés: a napló mint „belső átélés" Fentebb már kijelöltük az írott emlékezet két, gyökeresen eltérő, bár igen gyakran reflektálatlanul használt típusát, mely közül ezúttal a naplót mint műfajt, annak sajátosságait vesszük részletesebben górcső alá. Vörös Károly egyik úttörő cikke

14 - mely Alexy Lajos '48-as honvéd naplója

15 nyomán kísérli meg a szabadságharc „belső átélésének" megrajzolását, kimondatlanul is „személyes történelemként" való aposztrofálását, illetve értelmezését - a nemzeti beszédmódban feloldódó heroizáló történetírás

16 és a naplórekonstrukciókból kirajzolható párhuzamos életutak historikumának ellentmondásait hangsúlyozza. Vörös szerint Alexy naplója kivált azért bír nagy forrásértékkel, mert „1848^9 naplói és még inkább visszaemlékezései általában pozitív magatartásformákat rögzítenek, ami abból is következik, hogy naplók, memoárok

17 írására eleve az vállalkozott, belső késztetésének csak az engedett, aki az adott társadalmi mentalitásban uralkodó értékrendekhez tudta, vagy akarta igazítani mondanivalóját."

18 Alexy naplója ezzel szemben a történéseket - s nem az eseményeket

19 (!) - illetve az ezzel kapcsolatos érzelmeit viszonylagos reflektálatlanságában hagyta ránk, mely alatt azt értem, hogy nem ágyazta be, nem is ágyazhatta bele mondandóját az - egyébként csak később kialakuló '48^49-et heroizáló társadalmi diskurzusba. Itt ragadható meg az, hogy a napló hívebben képezi le, foglalja elbeszélésbe a történések „saját időben" való megélését, mely épp azért fontos számunkra, mivel „az egyén számára a társadalmi struktúra feltételei és problémái a «sajat idöben» bontakoznak ki; az egyéni cselekvést az egyéni idő igazítja, és cselekvéseink társadalmi következményei is abban csapódnak le."

20 így a történeti „valóság" fogalma személyes értelmet (is) nyer, s hangsúlyoznunk kell egyszersmind, hogy valóságfogalom alatt itt a megélt emberi tapasztalatvilágban kialakult, létrejött tudást, illetve ennek primer leképezését, közvetítését nevezem.

21 A naplóíró így értelemszerűen nem a hagyományos értelemben vett történelmet foglalja elbeszélésbe, hanem privát életét - annak akár legszemélyesebb, legintimebb részleteivel - gyakran érzelmi alapon, historizálja. így a napló szerzője nem történetíró, hanem - Georges Duby