S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A karácsonyi ünnepkör

lácsot is ettek, hogy később is legyen részük benne. Baromfihúst nem fogyasztottak, csak disznót, mert „a szárnyas kikapargya, a disznó meg össze turgya a szerencsét". A borsó, lencse, a bab, az aprótészta fogyasztása sok pénzt jelentett. Hitték, hogy aki édeskávét ivott vagy édeskáposztát evett, annak az újesztendőben az élete is megédesedett. A szentgáli gazda a karácsonyfa piros almáját szétvágva állatainak adta, hogy egészségesek legyenek. Ugyanezért kapta meg a baromfi a lucabúzát. Boszorkányok ellen fokhagymával kenték meg a tehenek tőgyét és szarvát, vagy az istállóajtót gatyamadzaggal kötötték be. Helyenként vonakodtak attól, hogy elsőként gyújtsanak e napon tüzet a faluban, nehogy sok legyen a patkány vagy csótányok lepjék el a házat. Újév napjához is kötődtek házasságjóslások. Sok helyen ilyenkor tették ki a kutyának a lánynevekkel ellátott orjacsontokat, figyelve, kiét viszi el elsőként, ki számíthat lakodalomra. Szentgálon ekkor öntöttek ólmot nyírágseprűn keresztül, így jósolva a jövendőbeli foglalkozására. Az egybemaradt ólomgolyó halált jelentett. A Somló vidékén a karácsony és újév között összegyűjtött szemetet ekkor vitték ki a lányok a kertbe, gyümölcsfa tövébe dobva és hallgatózva. A hangokból sorsukra következtettek. 1928-ban Relkovics Davorka még Somló környéki élő szokásként írt a télkiverésről, amikor egy legényt öregembernek öltöztettek és korbáccsal végighajtották az utcán.

155 Csopakon a szomszédokat, rokonokat a fiúgyermekek köszöntötték, amiért néhány fillért kaptak. Dörgicsén: „Adjon Isten bort, búzát, barackot, kurta farkú malacot az újesztendőben" - hangzott a jókívánság. Ugodon: „Adjon az Úristen ennek a háznépinek bort, búzát, békességet, lelkének örök üdvösséget" - köszöntötték a házbelieket, majd egy pohár pálinkával koccintottak is mellé. Veszprémvarsányban a gyermekek csak rövid mondókával kívántak boldog újesztendőt: „Pici szívem, pici szám, boldog újévet kíván!" Korábban, a XX. sz. első felében még hosszabb köszöntő járta: „Adj, irgalmas Isten, boldog újesztendőt! Gazdagnak, szegénynek áldásos jövendőt! Özvegy, árva megtalálja enyhülését bánatára, Boldog újesztendőt! Betegség, baj, bánat tőlük messze járjon, Munkálkodásukra égi áldás szálljon, Háborúság, dögvész s egyéb rosszaságok Elkerüljék e kedves családot!"