S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A karácsonyi ünnepkör

December 24-én, Ádám-Éva napján általában több korosztályhoz tartozó csoport járt köszönteni. Külön csoportot alkottak a gyermekek, azaz a kisiskolások, többnyire csak fiúk, de lányok is előfordultak. Helyenként kifordított bekecsben, kucsmával, tarisznyával és maguk készítette betíehemmel (a már leírt forma) jelentek meg, s amíg énekeltek vagy köszöntőjüket mondták, a gyertyát mindig meggyújtották. Veszprémvarsányban a következőkkel köszöntek be: „Meghallgatják-e az Isten Igéjét? Szabad-e mendikálni?" Igenlő válasz után karácsonyi énekeket énekeltek, befejezésképpen pedig a következőt: „Mendika, mendika, üres a tarisznya, Ha egy kicsit adnának, avval meg nem fogynának. Mendika, mendika, üres a tarisznya. m Adományként diót, almát tettek tarisznyájukba. Tihanyban csak énekeltek, amiért néhány fillért adtak nekik. Kemenesszentpéteren a pásztorjáték töredéke volt a betlehemesek köszöntője: „Mit álmodtál pajtás? En nem tudom, elfeledtem pajtás, úgy gondolom. Hallottál már más újságot barátom? Azt hallottam, született a Megváltó. Kelj föl pajtás, fogd a dudát, hogy köszöntsük a Jézuskát! Úgy induljunk, muzsikával ballagjunk, Te hozd - pajtás - a dudát, En meg majd a báránykát, Úgy köszöntsük Jézuskát!"

93 Jásdon csak a pásztorok után mentek a gyermekek, akik az ablak alatt énekeltek, természetesen szlovákul. (Aludtak a pásztorok, Betlehemi pásztorok Legelésztek a juhok. Ott egy angyal megjelent, Betlehembe menjetek. Keljetek föl pásztorok, Urunkat meglátjátok. Ott fekszik a jászolban,