S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

Évközi jeles napok

rián szobrát, amelynek tövébe vázákba is virágcsokrokat állítottak. Mivel Nepomuki Szent János szobrát is ide, az egykori tűzoltószertár mellé, Flórián szobrához telepítették át, a virágokból rá is jutott „nehogy szomorkodjon" - mondták. A szobrok feldíszítését kora délután végezték el, majd ezt követően a templomban litánia kezdődött, ahonnan a felvirágozott feszületet vivő három ministráns után a plébános és a hívek, valamint az ajkai tűzoltók a szoborhoz vonultak a Mindenszentek litániáját énekelve. A szobornál imádságok, könyörgések, énekek hangzottak el, majd énekelve visszatértek a hívek a templomba, ahol imádsággal és énekkel fejeződött be a szertartás. Flórián napját ebben az újjáélesztett formában - hisz 1950-1990-ig nem tarthatták meg - a mai napig megünneplik. Flórián olyannyira tisztelt szent volt, hogy még az 1980-as években is akadtak öregek, akik szobra előtt megemelték kalapjukat. Közterületen több helyen is áll szobra, amit évente, Flórián-nap előtt színesre festettek - pl. Berhidán - vagy lemeszeltek. Izidor napja május 11-én azért érdemel említést, mert Tüskevárnak fogadott ünnepe volt, amely ma már egyedüli a magyar nyelvterületen. A szent a XII. sz.-ban élt, a tüskeváriak pedig a XVIII. sz.-ban emeltek kápolnát tiszteletére."

2 Május 12-e, 13-a, 14-e és 15-e Pongrác, Szervác, Bonifác és Zsófia napja Fagyosszentek néven vált ismertté. Többségük a IV sz.-ban élt, Pongrác, Bonifác ókeresztény mártírok voltak, Szervác püspök. Ide sorolandó az utolsó fagyosszent, Orbán a III. sz.-ban élt pápa is, május 25én.

323 Ilyenkor többnyire hűvösre, sőt hidegre fordult átmenetileg az időjárás, amiért a „fagyosszenteket" hibáztatták, ha viszont ez nem következett be, akkor örömmel és elégedettséggel fordultak feléjük. A felsorolt szenteknek, beleértve Orbánt is, vidékünkön nem volt számottevő a kultusza. Időjárási regula fűződött névünnepükhöz. Sok helyen, amíg ezek a napok el nem múltak, nem rakták el a palántákat. A Balaton-felvidéken úgy mondták, hogy „Pongrác-nap szivárványa a szőlőtermést megdézsmálja", vagyis a borús, enyhe idő is ártalmára volt a szőlőnek. Zsófia után már a tartós, jó időben bíztak: „Most már jön a jó idő, mert Zsófit lehúzták a tűzhelyről!" Szentjakabfának a három fagyosszent napja (Szervác, Pongrác, Bonifác) fogadott ünnepe volt, amikor körmenetben vonultak ki mindhárom napon a falu egy-egy keresztjéhez, s szárazság idején esőért („Gib uns ein schöne Regen! Erbarme Dich unser!"), sok csapadék esetében pedig napfényért, melegért („Gib uns ein schöne Zeit! Erbarme Dich unser!") könyörögtek. Kemenesszentpéteren is a pappal együtt tartottak keresztjáró napokat a három fagyosszent ünnepén. Minden reggel kivo-