S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

Évközi jeles napok

yízkereszt, ha tiszta, bőven terem erdő, mező, puszta. Ha ködös, nedves, lesz a kenyér igen kedves. " Berhidán úgy tudták, hogy ha Vízkeresztkor hólé állt a keréknyomban, bő termést várhattak. A januári meleget hosszú, áprilisig eltartó tél, a ködös januárt nedves tavasz, a havas januárt viszont gazdag esztendő követte a megfigyelések szerint. Január 18-án, Piroska, azaz Szent Prisca, ókeresztény vértanú (III. sz.) napjának éjszakáján a fagy még 40 napi fagyos időszakot vont maga után. Fábián és Sebestyén ókeresztény vértanúk a III. sz.-ban éltek, napjuk, január 20-a Szentjakabfának fogadott ünnepe Ilyenkor nagyobb munkát nem végeztek. Herenden bált tartottak ezen a napon. Magyarpolányban esti harangszókor minden nap elmondtak egy Urangyalát és egy Miatyánkot Szent Sebestyén tiszteletére a tisztítótűzben szenvedő lelkekért, s vele a halálra nyilazott vértanú szent közbenjárását is kérték értük. Az Örökös Rózsafüzér tagjai (Ewige Rosenkranz), akik az oltár előtt írták alá tagságukat, családonként egy Rózsafüzér-tizedet is elmondtak ilyenkor. A szentet a leggyakoribb ábrázolásban, fához kötve, testében nyílvesszőkkel ismerték vizsgált térségünkben, helyenként a képét is őrizve. Szentjakabfán Fábián Sebestyéntől a járványok elleni védelmet kérték, amely könyörgés a pestisjárványok idejére nyúlik vissza, amint az Európában a XIV sz.-tól általánosnak mondható. Járványok elleni oltalomért már a VII. sz.-tól fordultak hozzá. Magyar nyelvterületen a XVI. sz.-i pestisjárványok nyomán terjedt el Sebestyén tisztelete. Ez a század jelentette a szent európai kultuszának újbóli felvirágzását, amit a barokk kiteljesített.

291 A magyarpolányi adat a közösség egykori Sebestyén-napi fogadott ünnepéről tanúskodik, de Városlőd és Zirc katolikusainak is tisztelt szentje volt, amely a német telepesek Sebestyén kultuszával függ össze. Az ugyancsak ókeresztény vértanú, Ágnes (IV sz.) napján, január 21-én a borús idő gyenge termést, különösen pedig kevés szénát eredményezett. A IV sz.-ban élt vértanú szentnek, Vincének tisztelete magyar nyelvterületen is, Európához hasonlóan, a XI. sz. óta ismert.

292 Napja, január 22-e nevezetes időjárásmegfigyelő és a szőlőtermesztő vidékek termésjósló ideje. Ennek oka az, hogy a nap már a tél végét jelzi. A szőlősgazdák több helyen jelképes metszést végeztek ezen a napon, de volt, aki szőlőt hajtatott és a kipattanó rügyből a termésre következte-