S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A Mária-ünnepek

nyai a mai napig a legerőteljesebben élnek át. A kultusz kibontakozása a keresztesháborúk idejéhez köthető, ihletője a Szentföld-élmény és a passiómisztika volt.

289 Terjesztésében kiemelkedő szerepet játszottak a ferencesek. E kultuszhoz köthető az Ómagyar Mária-siralom is. Forrásául szolgált a szakrális népköltészetnek, imádságoknak, Mária-siralmaknak és a szakrális ábrázolásoknak: hét tőrrel átszúrt szívű Szűzanya, Mária tőrrel a szívében vagy a tőrrel, tőrökkel a szívében Szűz Mária halott Fiát tartja karjaiban. Ezek a leggyakoribb, a népi vallásosságban legáltalánosabb szentképi megjelenítései. Ide sorolhatók a két kedvelt búcsújáró helynek, Sasvárnak és Sümegnek kegyszobrai, kegyképe, amelyeknek másolatai nagyszámban terjedtek el Dunántúl-szerte. A napot az anyai szenvedésre való emlékezés napjának is tartották. A barokk időszak, majd a XLX. sz. sokat tett a kultusz széleskörűvé válásáért, amelyhez a vallásos ponyvairodalom is hozzájárult. A jámbor vallásosság október hónapot májushoz hasonlóan ugyancsak Mária hónapjának tartotta, amely az egész hónap folyamán különös tisztelettel, ájtatossági formákkal vette körül az Istenanya alakját. Berhidán naponta Rózsafüzér litánián vettek részt az asszonyok még 1945 előtt, amit a plébános tartott. 1945 után már csak hetente egyszer, szombatonként volt litánia, egy idősebb asszony, az előimádkozó vezetésével. Ezeket a Utániakat az idősebbek áhítatos összejövetelének tartották, amelyek mára itt már teljesen megszűntek. A két világháború között még Vöröstón is naponta tartottak októberben litániát, amely ugyancsak megszűnt. Az 1980-as években még vasárnaponként este az asszonyok pap nélküli litániára gyűltek össze, de ez is elmaradt, sőt, még a Rózsafüzér Társulat is feloszlott. Október 7-e az ünnepe Olvasós Boldogasszonynak vagy Rózsafüzér Királynénak. Az ünnepnap a lepantói győzelem emlékére (az Olvasót imádkozva könyörögtek) a XVI. sz.-tól vált népszerűvé, általánosság pedig a XVIII. sz.-ban (Lepantónál a XVI. sz.-ban a török hajóhadon, majd a XVIII. sz. elején Péterváradnál a török szárazföldi csapatokon arattak végső győzelmet a keresztények). A hónap a Lorettói litánia hónapja.

290 Az ünnephez és az egész hónaphoz kapcsolódó ájtatossági formák a koszorúimádságok, a Rózsafüzér imádkozása, amelynek terjesztésében legaktívabb szerepet a domonkosok játszottak. Ma is általánosan imádkozzák a térségben, döntően az asszonyok. Olvasós Boldogasszony tiszteletére a XV sz.tól alapítottak jámbor társulatokat Európában és a magyar nyelvterületen, amelyek nálunk a legnépszerűbbek voltak és számuk ma is magasnak mondható. Népszerűségük az élőszavas imádkozási gyakorlatnak köszönhető, többféle ábrázolástípussal összekapcsolva. A jámbor társulatok őrizték a hordozható és öltöztethető Olvasós Máriákat. Ábrázolták Máriát