S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A Mária-ünnepek

ságot, leggyakrabban a „Most segíts meg Mária..." kezdetűt. Ezt az oltárt csak május elmúltával szedték szét. Több helyen külön "szent sarok" szolgált Mária tiszteletére. Ez egy kisméretű sarokpolc volt, rajta a feszülettel, Mária képével vagy szobrával és két térdelő angyalfigurával, de előfordult szoborfülke is Mária szobrával. Minden bizonnyal ilyen céllal kerültek be a lakóházak szakrális tereibe a Zelli Mária, a Svata Hora-i Mária és a sasvári Piéta, valamint a sümegi Fájdalmas Anya-ábrázolások, amelyek ma már csak a Laczkó Dezső Múzeum Néprajzi Gyűjteményében láthatók, de a térség falvaiból kerültek ide. Egyedül a sümegi Fájdalmas Anya kisméretű szentképi ábrázolásával lehet ma is találkozni a népi vallásgyakorlatban. A Mária-ábrázolásokat tartó polcokra mindig tettek terítőt is. Volt, ahol a sublót tetejét alakították Máriaoltárrá, közepére helyezve el egy nagyméretű Lourdes-i Máriát, melléje egyegy gyertyát és egy-egy váza vágott virágot, valamint az angyalszobrokat. Ezt „májusi tiszteletnek" mondták egyes magyarpolányi családokban. Szombaton külön imádkoztak előtte, hiszen szombat Mária napja. Azokban a közösségekben, ahol nem volt lelkipásztor, a májusi Utániakat ott is naponta megtartották. Az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején Vöröstón néhány asszony felment a templomba és az előimádkozó vezetésével tartott litániát. Márkon csak vasárnap délután tartottak litániát, ugyancsak a templomban. Kiscsőszön egy sajátos változata alakult ki a májusi Mária-litániának. A falu egyik fele (felső) a templomban tartotta Májusi litánia a szabadban; Kiscsősz, 1990-es évek. (dr. Sonnevend Imre felvétele)