S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A Mária-ünnepek

A Mária-ünnepek „Édesanya, boldog anya, Verágszülő Szűz Mária " (Winkler Kódex) Az egyházi esztendőt adventtől adventig, pontosabban decembertől novemberig átszövik a Mária-tisztelet ünnepi alkalmai, jeles napjai. A vallásos néphagyomány középpontjában Szűz Mária állt és ez a mai napig így van. Elsősorban az anyák, az asszonyok különös tisztelete övezi, akik égi édesanyát láttak, látnak benne, aki minden körülmények között közbenjár földi gyermekei érdekében. Figyelemreméltó, hogy nemcsak protestáns-katolikus vegyes házasságokban, hanem tiszta protestáns, sőt, református családokban is találkozhatunk a szokványosnál mélyebb Mária-tisztelettel. Ez a megkülönböztetett szeretet és tisztelet Jézus Krisztus anyjának szóló, amely a népi vallásosság Szűz Máriához kötődő különös gazdagságában jut kifejezésre. Jámbor társulatok jöttek létre Mária tiszteletére, nevét zászlajukra tűzve, külön imádságokkal, imádságos összejövetelekkel. Egyes falvaknak, mint pl. Pula, minden Mária-ünnep fogadott ünnepe volt. Szűz Mária tisztelete erőteljes, mély gyökereket vert a magyarság vallásosságában a törökellenes küzdelmek idején. Ennek hatása máig érezhető, kimutatható. Arra nincs lehetőségünk, hogy a rendkívül gazdag Mária-ájtatosságokról, imádságokról és ábrázolási típusokról részletesen szóljunk, csupán felvázolni szeretnénk ezen ünnepkör jellemzőit, utalva a népi vallásosságban betöltött szerepére. Az egyházi esztendő tíz nagy Mária-ünnepet tart ma számon, amely ünnepnapok Szűz Mária életének, fogantatásától megkoronázásáig tartó állomásait jelzik. Az ünnepkör első jeles napja, az adventi idő elején, Szeplőtelen Fogantatás, december 8-án. Az ünnep története a keleti kereszténység korai időszakához vezet vissza, ugyanis a keleti egyházban már a VIII. sz.ban ünnep volt e jeles nap. A nyugati egyházban ünnepként, Európa déli részén jelent meg először ünnepként a X-XI. sz.-ban, de egész Európa csak a XV sz.-tól - ferences hatásra - ünnepelte e napot. „Parancsolt ünneppé" (dogma) csak a XLX. sz. közepén vált.

275 Magyar nyelvterületen nyilvánvalóan keleti hatásra már a XIII. sz.-tól ünnepelték Immaculata napját, sőt Mátyás király uralkodása idején Nyugat felé is terjesztették tiszteletét.

276 A népi vallásosságban templomon kívüli ájtatossági formák vizsgált térségünkben már nem élnek és az emlékezet sem őrzött meg ilyeneket. Gazdagok azonban azok az ábrázolástípusok, amelyek a Szeplőtelen Fo-