S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A karácsonyi ünnepkör

reszt ünnepét a IV-VII. sz.-tól kezdve már megtartották, az V sz.-tól pedig körmenetes zarándoklatok is voltak a keresztekhez, amelyek a VIII. sz.-tól váltak általánossá.

249 Amíg a keresztjárás élő gyakorlat volt, addig a 3 napon, naponta mindig más-más kereszthez vonultak ki. A kereszteket előző este vagy a felkeresés kora reggelén virágokkal feldíszítették. Csopakon kis asztalkát is tettek eléjük két gyertyával a misekönyv számára. A keresztekhez való kivonulás sorrendjét évente változtatták. Megkezdték a falu alsó végén, a következő esztendőben pedig a felsőn, ezt követően viszont a falu közepén vagy a temetőben és így fordítottak esztendőnként a sorrenden. A keresztjárás litániával kezdődött, s ezt követően állt fel a menet. Elől ment három ministráns, a középen álló vitte a felvirágozott feszületet, mellette egy-egy pedig templomi zászlót. Utánuk következett a pap stólával. Sok helyen még az 1940-es években baldachin alatt ment, mint a feltámadási vagy az úrnapi körmenetben. Ot az előénekes és a hívek követték. Amíg a kereszthez el nem értek, mindvégig énekeltek. Itt egy ének után könyörgések következtek: szárazság idején esőért, esős időszakban napfényért fohászkodtak. Ezt követően ismét énekelve indultak visszafelé, majd a templomba betérve az Oltári szentséggel szentségi áldásban részesültek. A vöröstóiak énekelve, imádkozva mentek egyik nap Barnagra, ahol a helybéliekkel közösen zarándokoltak el a falu egyik keresztjéhez. Másnap a barnagiak mentek át Vöröstóra, ahol egy vöröstói keresztnél közösen könyörögtek. A harmadik keresztjáró napot mindenki a maga falujában tartotta meg. Városlődön a menet élén az iskolások haladtak, őket a pap követte 6 ministránssal, majd nagylányok, asszonyok, legények, házas férfiak. Énekelve mentek naponta más kereszthez, ahol a könyörgéseket litániával fejezték be. Berhidán ilyenkor az Oltáriszentséget is vitte a pap és a felkeresett keresztnél tömjénezett, szenteltvízzel meghintve, a négy égtáj felé fordulva áldotta meg a földeket. A szenteltvízzel meghintés, a könyörgés és az áldás elmaradhatatlan része volt a keresztjárás szertartásának. Sajnálatos, hogy a szokás mára már csaknem elenyészett. Áldozócsütörtök a Húsvétot követő 40. nap, Krisztus mennybe menetelének ünnepe, amely apostoli hagyományokra vezethető vissza és a IV sz. közepétől vált el Pünkösdtől, s lett külön ünnepnappá.

250 Népi vallásos szokások nem kötődnek hozzá. Református közösségekben az 1950-es, esetleg az 1960-as évekig ezen a napon volt a konfirmáció, azaz a kiskorú