S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)
A karácsonyi ünnepkör
A játék fő eleme a hidas játékok csoportjába tartozó kaputartás volt a zöld ággal, amely alatt átbújva, énekszóval vonultak végig a falun, mintegy körbejárva a települést. A falun kívül énekes-táncos játékfüzérrel fejezték be a zöldágjárást. A szokás résztvevői eredetileg csak lányok voltak, a legények később kerültek be, s azután már így vegyesen jártak. Két évtizede pedig az egész falu részt vesz benne, s valójában ez tartotta életben, bár elszegényedett formában. A játék szöveges része jelképekben gazdag. Középpontjában állt a természet megújulását jelképező, a termékenységvarázsláshoz, rontáselhárításhoz, télkiűzéshez, nyárhívogatáshoz használt zöldág. A híd, a kapu a hidas játékok legfontosabb eleme. Maga a játék a sorjátékok része, s a középkor óta Európa-szerte az egyik legismertebb, legkedveltebb énekes játék volt, amelyben több szokástöredék ötvöződött, így a lányrablás emléke, lakodalmi szokások, népi színjátékok maradványai, a tavaszköszöntés elemei. A hold különféle analógiás cselekményekkel volt kapcsolatos a népi hitvilágban. Az újholdhoz varázslások, a fogyó holdhoz ráolvasások kapcsolódtak, ciklikus változását Európa-szerte a születéssel, halállal, termékenységgel kapcsolták össze, de női termékenységszimbólumként is ismert volt. A Nap a világosságot jelentette, a vele kapcsolatos hiedelmek az egész európai hiedelemvilágban fellelhetők. Bizonyos tevékenységeket mozgásával állítottak analógiás párhuzamba. A búza a kenyeret, az életet jelentette és itt az újjászületés jelképeként szerepelt. A szokás záró mozzanata a réten való játék volt, előtte azonban a két feldíszített koronavirágot a Szűz Mária-szobor két oldalára helyezték el a falu közepén álló feszületnél. Az 1920-1940-es években a játékfüzér még 14 játékból állt: Beültettem kiskertemet; Repülve jön egy madárka; Süssünk, süssünk valamit; Szabad péntek, szabad szombat; Hej koszorú, koszorú; Hol köszörülnek; Ángyom sütött rétest; Nyissuk ki a galambházat; Tüzes taplót hordozok; Mozsárdobálás; Kavicsadogatás; Szembekötősdi; Gyertek haza ludaim; Lenek foly a Tisza. Ezek többsége énekes-táncos játék volt, közülük is legtöbb a körjáték. A fennmaradó rész versenyfutás, fogyó-gyarapító és ügyességi játékokból tevődött össze. Az utolsó játék befejeztével mindenki hazatért, de ez már általában nem csoportosan történt. A mai zöldág-járásból a játékfüzér teljesen hiányzik. A Somló környékéről Orosziból, Somlóvásárhelyről, Somlószőlősről és Iszkázról ismert az 1920-as évekből a zöldágazás Relkovics Davorka gyűjtéséből. Csak lányok kerülték meg a falut itt is. 243 Veszprémvarsányban húsvét hétfő hajnalán kart karba öltve, de a hidas játékból ismert kaput tartva és alatta átbújva mentek el a lányok egészen a szomszéd faluig, énekelve: