S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A karácsonyi ünnepkör

míg a XII. sz.-ra általánossá vált a húsvéti eledelek megáldása.

234 Szenteltetni kosárba téve és fehér szalvétába takarva vitték a sonkát, a tojást (fele nagycsütörtöki, fele nagypénteki), a sót, a tormát, a kalácsot, több helyen bort is. A húsvéti szentelt étel ugyancsak fő szentelmény volt. Az Utolsó Vacsorára emlékeztette a híveket, amikor Jézus maga áldotta meg az eledelt.

235 Az ételek jelképesek: a sonka a bárányra, a kalács Krisztusra, a tojás a feltámadásra, a torma a keserűségre emlékeztető, ugyanakkor mind a torma, mind a só egyszerre gonoszűző is volt. A szőlőhegyekben lakók a Balaton-felvidéken nem tudtak mindig elérni az ételszentelő misére, ezért a kosárba tett ételeket kitették a szabad ég alá, hogy az áldás rájuk szálljon. A Borsodpusztán (Magyarpolány mellett) élők úgy vélték az 1930-as, 40-es években, hogy a húsvéti ételekre a szabadba téve, magának a római pápának az áldása száll rá. A sümegprágai, csabrendeki pásztorok, uradalmi cselédek, akik a templomtól távol éltek, húsvét hajnalán a szentelendő eledeleket a fák ágaira akasztották tarisznyába téve, hogy a világot megáldó római pápa áldása rájuk szálljon.

236 A családok tagjai Húsvét vasárnapján először a szenteltből ettek. Bazsiban mindenki mindenből három kis falatot kapott. Ugodon csak annyit szenteltettek, amennyit egyszerre meg is ettek, azt tartva, hogy a húsvéti szentelt összefogja a családot, de ha marad belőle, szétesik a család. Ezért jelképesen, az együtt maradást szimbolizálva, minden családtagnak két tojást szenteltettek, amit egyszerre el kellett fogyasztaniuk, úgy, hogy a tojásokat és a kalácsot a családtagok között az anya elfelezte. Gyulafirátóton annyi felé vágták el a tojást, ahány tagja volt a családnak. Magyarpolányban a szentelt kenyérből levágtak egy darabot, azt félbeszelték, bele kevés szentelt sót, tormát és két szem szentelt barkát tettek, amit így az állatokkal etettek meg, hogy minden rossztól, betegségtől megóvják őket. A szentelt morzsáját mindig tűzbe dobták, elégették, ügyelve arra, nehogy a földre kerüljön belőle. Veszprémvarsányban a szentelt morzsából szórtak a földekre is, hogy bő termés legyen. Csopakon, Kövesden a gazdák húsvét reggelén maguk keresték fel a pásztorokat ételajándékokkal (sonka, kalács, bor). Kiscsőszön, Szentgálon, Pulán kora reggel a nagypénteki kereplést végző legénykék sorra járták a házakat és tevékenységük ellenértékét, a húsvéti tojást összegyűjtötték. Húsvét vasárnap reggel az első mise kezdetére elbontották a Szent Sírt. Többnyire a sekrestyés és családja feladata volt ez, amit helyenként már a nagyszombati körmenetet követően megtettek, hogy az ételszentelő misére a virágok, a gyertyák és a feszület ismét régi helyükre visszakerülhessenek. Általános szokás volt, a Húsvét vasárnapi hajnali harmatszedés, amely-