S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A karácsonyi ünnepkör

Megáldja Szent Balázs a fuldokló fiút, Akit az Úristen rögtön meggyógyított. Az ítélőbíró nyájasan köszönti, Véli, hogy Szent Balázs hitét is megszegi. Szent Balázs keresztény, bátran meg is vallja, Erre nyakát szelte vad hóhér pallosa. Kövessük Szent Balázst a hit megvallásban, Kérjük szent áldását a torokfájásban. Óh, Szent Balázs püspök, könyörögj érettünk, Hogy mi rossztól, bajtól mentesek lehessünk! Dicsértessék a Jézus Krisztus. "

m Veszprémvarsányban az 1960-as évekig egy hosszú fehér ingben, papírkoronával püspöknek, kabátban, sapkával, kucsmával, bottal pedig két strázsamesternek és elöljárónak öltözött fiú járt balázsolni. A püspököt megszemélyesítő kezében egy kis kápolna volt, amelyben Szent Balázs püspök ült a trónuson. Beköszöntek, bemutatkoztak és úgy kezdték fújni a balázsolás énekét. Elöljáró: „En vagyok az elöljáró vitéz, Az urak szobája csakhamar legyen kész! Úri méltóságba betéve szállást kérni engemet rendeltek. Hogyha pedig az urak szómat nem fogadják, Orsókat, rokkákat mind félre nem rakják, Ha az én szép népemet jó szívvel nem fogadják, Ennek tüstént kárát vallják. " Strázsamester: „En vagyok a strázsamester, ki hivatalba járok. Éjjel-nappal a szolbakon (silbakon) állok. " Püspök: „Püspök létemre vitézeim vannak, Kik mellettem állnak s verseket mondanak. " Együtt: „Emlékezzünk, hogy ma vagyon Szent Balázs napja, Mesterünknek éneklése általunk mutatja. Öröme e háznak, asszonynak, urának, Hogy hirdesse éneklése, általam mutatja. Kelj fel már mostan gazda, hozzál egy kis jó bort, Valamid van a házadnál, mindenből hozz most!