Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)

Történelmi személyiségek 1809-ben - ZACHAR JÓZSEF: A magyar nemesi felkelés főparancsnoka, József nádor történelmi személyisége

kinevezett. A Széchenyi István és Kossuth Lajos azonos bizalmából, a teljes reformkori magyar nemzedék támogatásával országgyűlési közfelkiáltással nádorrá lett egészen az 1848-as forradalom szeptemberi szabadságharccá fordultáig szolgálta magyar hazáját. Akkor, máig tisztázatlan körülmények között Bécsbe rendelték, ott lemondásra kényszerítették, majd német birodalmi felségterületen internálták. 1867-ben, ugyancsak gyanús körülmények közt, a kiegyezés megkötésének napjaiban bekövetkezett haláláig nem térhetett vissza szülőföldjére. Utódot nem hagyott hátra. Különös örömmel emeli ki befejezésül az emlékező történész azt a sajátos és jellemző tényt, hogy a magyar dinasztiát alapító Habsburg-Lotharingiai József Antal főherceg, félévszázados tevékenysége alapján a magyarság számára csak József nádor, mély nyomokat hagyott hátra a magyar történelemben. Olyan mély nyomokat, amelyeket teljesen eltüntetni a legkegyetlenebb diktatúra idején sem lehetett, hiszen életrajzírója, Domanovszky Sándor szavaival „Habsburgnak született és magyarnak halt meg". Ennek látványos megnyilatkozásaként Johann Halbig német szobrász alkotása, József nádor nagy méretű, egész alakos, 1869-ben az uralkodópár, I. Ferenc József ausztriai császár és apostoli magyar király és Erzsébet császárné-királyné jelenlétében a székesfőváros közösségének átadott szobra a nevét viselő központi budapesti téren háborítatlanul vészelte át az elmúlt vérzivataros évtizedek számos uralmi fordulatát. E nagyszerű műalkotást szemlélve, a késői utókorból visszatekintve, továbbá visszamenőlegesen Sándor Lipót nádorra és az utód István nádorra is kiterjesztve, csak oszthatjuk a reformkori kortárs Heckenast Gusztáv szinte profetikus szavait: „A nádor képe annál tiszteletteljesebb és magasztosabb vonásokban kél fel tekinteteink előtt, mennél világosabban lép az a történet keretéből élőnkbe." Irodalom ÁCS Tibor: A reformkor hadikultúrájáról, Piliscsaba, 2005. BALLAGI Géza: A nemzeti államalkotás kora, 1815-1847, in: Szilágyi Sándor (red.): A magyar nemzet története, Bd. IX. Budapest, 1897. BIBL, Viktor: Der Zerfall Österreichs. Bd. I: Kaiser Franz und sein Erbe, Wien— Berlin

—Leipzig, 1922. CSENDES, Péter (red.): Österreich 1790-1848 Das Tagebuch einer Epoche, Wien, 1987. DOMANOVSZKY Sándor: József nádor élete, Budapest, 1944. DOMANOVSZKY Sándor (red.): József nádor iratai, Bd. I—

III, Budapest, 1925-1935. GONDA Imre - NIEDERHAUSER Emil: Die Habsburger, Budapest, 1983. HORVÁTH Mihály: Huszonöt év Magyarország történetéből 1823-1848, 3 Bde, Budapest, 1886. KISFALUDY Sándor: A magyar nemesi felkelés őszinte története 1809. és 1810. esztendőben, in: Hátrahagyott munkái, kiad.: Gálos Rezső, Győr, 1931: S. 65-351. POÓR János: Adók, katonák, országgyűlés 1796-1811/12, Budapest, 2003. R. KISS István: Az utolsó nemesi felkelés, 2 Bde. Budapest, 1909-1911. WEISSENSTEINER, Friedrich: Reformer, Republikaner und Rebellen. Das andere Haus Habsburg-Lothringen, Wien, 1995