Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)

Haderő és hadviselés 1809-ben - DAVID HOLLINS: Ausztria vezérleti rendszere - a modern szervezet eredete

vezérkari főnök, aki tanácsot ad felettesének és vezeti a törzset. A parancsnoki rendszer öt funkcióra van felosztva: Gl (politika és adminisztráció), G2 (hírszerzés és biztonság), G3 (hadmüveletek, tervezés, kiképzés), G4 (logisztika) és G5 (katonai kormányzat és a civilekkel való kapcsolattartás). Egy gyors összehasonlítás során Berthier rendszerével hamar kiderül, hogy a francia rendszer ezek közül sokra nem gondolt. Ausztria balsorsa valami egészen mást eredményezett. Az osztrák örökösödési háborúban (1740-48) elszenvedett vereség következményeként a hadsereget radikális reformnak vetették alá. Egyértelmű volt, hogy „nagy agy" nem áll rendelkezésre, és nem nézhet szembe a háború nagymesterével, IT. Frigyes porosz királlyal. Ironikus módon, részben a francia követ javaslatára, a parancsnoklási rendszer munkaterhét megosztották, ami lehetővé tette a főparancsnok számára, hogy nagyobb léptékben gondolkozhassék. Az utolsó osztrák „harcoló herceg", Savoyai Jenő dolgozta ki a rendszert, utolsóként az 1725-ös szervezetet, de 1757-ben új rendszert vezettek be, amely a rutinmunka jelentős részét a táborkari főnök vállára helyezte. Ezt egészen addig a csupán adminisztratív feladatot végrehajtó generáladjutáns végezte. A táborkari főnök addig felelős volt a hírszerzésért és a kémekért (NATO G2), térképészetért, táborokért, különleges egységekért (főként műszakiak és vadászok), utánpótlásért és kórházakért, katonai igazságszolgáltatásért és a parancsok kézbesítéséért. 1757-ben újabb feladatokat kapott: a csataterek kiválasztása, csapatok koncentrálása, tervek készítése, a menet rendjének meghatározása is az ő feladata lett. A valóságban a táborkari főnök a parancsnok főtanácsadója lett tervezési és hadműveleti ügyekben (NATO G3). Részben ennek a rendszernek köszönhette az osztrák hadsereg, hogy teljesítménye jelentős emelkedésének indult a hétéves háború (1756-1763) folyamán. Emellett alapvető fontosságú volt, hogy egy békeidőben is fennálló törzset hoztak létre Lacy parancsnoksága alatt, ami nagyjából 30 tisztet jelentett. Amint a rendszerből, melynek élén egy igazgató és a táborkari főnök állt (ezek mellett helyetteseik), kitűnik, a teendők fele-fele arányban oszlanak meg az alacsonyabb és a magasabb rangú tisztek között. Igazgató FM Lacy (1758-tól) Generalquartiermeister - táborkari főnök Generalquartiermeisterleutnant - szolgálatvezető 3 ezredes 3 alezredes 8 őrnagy 14 alacsonyabb rangú tiszt (később mind századosok) Békeidőben a kis törzs áttekintette a lehetséges hadszíntereket a lehetséges ellenségek figyelembe vételével, és megkezdte a hadjáratok hadműveleti tervezését. A rendszer lehetővé tette az alacsonyabb rangú tisztek számára, hogy a táborkarban karrierlehetőséget lássanak, ami a személyi folytonosság kialakítását szolgálta. Általában hadjáratok alatt választották ki a tiszteket a „Kleine Generalstab" („kis törzs") kiegészítésére, és Bécsben a háború kitörése előtt a „Große Generalstab" („nagy törzs") feltöltésére. Ekkor néhány tisztet ezredessé és őrnaggyá léptettek elő, és a törzset megosztották a különböző hadseregek között. A szabályzat szerint a táborkari főnöki