Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)
Haderő és hadviselés 1809-ben - DAVID HOLLINS: Ausztria vezérleti rendszere - a modern szervezet eredete
DAVID HOLLINS AUSZTRIA VEZERLETI RENDSZERE A MODERN SZERVEZET EREDETE Ha a parancsnoki struktúráról gondolkodunk, egy történeti problémával találjuk szembe magunkat, ami főként a 20. század háborúival van összefüggésben. Altalánosságban elfogadott, hogy a Moltke által a porosz hadseregben kialakított modell szolgált a modern rendszer alapja, de a porosz militarizmus árnyéka az angolul beszélő és francia történészeket arra indította, hogy valami korábbit keressenek, így Napóleon felé fordultak. Mindenesetre nagyon sikeres volt néhány éven keresztül, és hatalmas győzelmeket aratott. Az a tény, hogy ezen győzelmek legtöbbjét német és orosz hadseregek ellen aratta, és hogy egy angolul beszélő volt, aki Waterloonál legyőzte, elkendőzte annak megvizsgálását, hogy ezek a német és orosz hadak hogyan működtek. A hadseregek csatában aratott sikerei és elszenvedett kudarcai a parancsnoklási rendszer által nagyban meghatározottak lehetnek. A napóleoni háborúkban az egyik legnagyobb probléma, mellyel a parancsnokoknak szembe kellett nézni, az általuk vezetett hadseregek nagyságának folyamatos növelése volt. A katonai átmenet időszakában megtalálhatjuk a modern parancsnoklási rendszer gyökereit - de ez nem az, amit várunk. A napóleoni modell Általánosan elismert, hogy egyetlen ember nevével fémjelezhető az új katonai modell - Napóleon Bonaparte nevével, a későbbi francia császáréval -, de a valóságban ő volt az utolsó harcoló herceg, aki személyesen vezette embereit csatába. A parancsnoklási rendszeréből levonható tanulság, hogy képes volt hatalmas hadseregekkel jelentős sikert elérni. A bizonytalan Párizstól messze lévő hadsereg élén állva Napoleon önálló parancsnoki jogkörrel rendelkezett. Képes volt a katonai tervezést egymaga irányítani, zsákmány vagonjait küldte Franciaországba, és nagyban meghatározta campoformioi béke feltételeit, amely 1797-ben lezárta az első koalíciós háborút. 1801 után, amit senki más nem lett tudott volna megtenni, Napóleon képes volt összeegyeztetni a katonai és politikai követelményeket az ország élén hadjáratok idején. Franciaország elvetette az állandó törzs minden formáját 1790-ben ? és az egymást váltó emberekre épített, gyakran olyan katonára, akitől saját parancsnoka is meg akart szabadulni. Ezek az emberek végezték a parancsnoklás adminisztratív teendőit, míg a
