Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)

Haderő és hadviselés 1809-ben - ÓDOR IMRE: A magyar nemesi felkelés 1809-ben

hozzájárultak. A „győri szégyennap" és a „futó lábak" hírét a felkelők több mint száz kitüntetése, sőt a Mária Terézia rend lovagkeresztjei sem tudták ellensúlyozni. Jellemző, hogy mind a mai napig ez él a köztudatban és - sajnálatos módon - történelemkönyveink többségéből is ez köszön vissza. A győri csata hírhedtsége nem áll arányban jelentőségével, epizód jellegét már egyes józanabb kortársai is felismerték. Következményei viszont jelentős hatással voltak az 1809. évi háború kimenetelére, mivel János főherceg seregével ahelyett, hogy Bécshez közelebb jutott volna, inkább eltávolodott attól, és a fősereget - a hadjárat sorsát eldöntő csatában (Wagram, 1809. július 5-6.)

6 - nem tudta támogatni. A győri csatavesztés siettette Győr, illetve Pozsony elestét, továbbá a Dunántúl jelentős részének francia megszállását vonta maga után. A nemesi felkelő alakulatok a fegyverszünet (július 12.) után is a táborban maradtak. Ezt az időt használták fel, hogy a hevenyészett, harcértékben, szervezettségben és felszereltségben sok kívánnivalót hagyó nemesi lovasságot használható katonai erővé alakítsák át. Új tiszteket vezényeltek át a huszárezredektől, új fegyvereket, felszerelést kaptak, magyar nyelvű kiképzési és szolgálati szabályzatot jelentettek meg számukra, és mint a rendes sorkatonaságot, gyakorlatoztatták őket - beleillesztve mindezt a hadsereg egészét érintő reformokba. Közben folyamatos szemlék és parádék zajlottak, így például Tatán, augusztus 25-én, amikor Ludovika Karolina királyné neve napján a nógrádi, a Bács megyei és a pozsonyi ezredet parádéztatták, s az ünnepség keretében adták át Meskó tábornoknak a Mária Terézia-rend középkeresztjét. (Ekkor kapott uralkodói dicséretet az ifjú gróf Széchenyi István is, mint táborkarhoz beosztott főhadnagy.) Közben eljött az ősz, s letelt a hat hónap, melyet a felkelősereg a törvények szerint táborban volt köteles tölteni. November l-jén lépett volna életbe a kincstári fizetési rend. Ezt azonban hosszú időre nem vállalta a hatalom, s a Székesfehérvár mellett megtartott szemlék után, ahol naponta más és más ezredek mutatták be megszerzett haditudományukat (legutoljára a Fejér megyei és székesfehérvári önkéntes alakulat), lényegében véget ért a táborozás. A csapatok egymás után hazavonultak. Menjetek békességben! Szerencsét és Isten áldását! Szeretetem és tiszteletem kísérjen benneteket - írta József főherceg nádor december 18-i elbocsátó levelében. A nemesi inszurrekció intézménye a gyakorlatban ezzel a levéllel szűnt meg véglegesen. Az ünnepélyes feloszlatásra - megyénként - 1810 január-februárjában került sor. A magyar dicsőség, a katonai erények újjászületésében bízók illúziója Győrnél egy csapásra szertefoszlott. A győri csatával tévesen azonosított inszurrekció ugyanakkor a magyar történelmi tudatban is kitörölhetetlen nyomot hagyott. A józanabb kortársak számára nyilvánvalóvá vált, hogy a rendi jellegű magyar nemesi felkelés az ország hatékony védelmére alkalmatlan és az is bebizonyosodott, hogy a nemesség tekintélyes részére már szegénysége miatt sem képes honvédelmi kötelezettségének megfelelni. A nemesi felkelés 18. századtól napirenden lévő korszerűsítése is végképp megfeneklett. A reformtervek (köztük József főhercegé is!) a nemzeti hadsereg megvalósulásától tartó Udvarnál, az állandósítására irányuló törekvések a rendeknél egyaránt elutasításra találtak. A nemesi felkelés gyökeres reformja a reformkorban is 6 A wagrami csatában 1809. július 5-6-án Napoleon döntő csatában verte meg Károly főherceg csapatait. A csata elvesztésér követően Károly főherceg lemondott, és Ferenc császár békét kért (a szerk.).