Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)
Haderő és hadviselés 1809-ben - ÓDOR IMRE: A magyar nemesi felkelés 1809-ben
amikor az uralkodó az eggmühli csatavesztést 1 követően már fegyverbe is szólította (Baierbach, 1809. április 23.). A felkelés ünnepélyes kihirdetésére április 27-én, Budán került sor. Ebből az alkalomból József nádor két rövid, lelkesítő kiáltványt is kibocsátott. Ezekkel a szavakkal fordult a nemzethez: „...A mostoha történetek, mellyek Német Országban Hadaink rettenthetetlen vitézségének nem kedveztek, O felségét a királyt arra bírták, hogy a Magyar Felkelő Nemességet azonnal az ország határjaira szóllitsa. Számtalan nehézségek miatt nem lehetett a Felkelő Seregeket illendően felruházni s fegyverkeztetni. Most azonban ezen szoros szempillantásban, melly a nemzet függetlenségét fenyegeti, nincs többé ideje, hogy akadályokról tanakodjunk... ". A nádor utasította a kerületi parancsnokokat, hogy siettessék a szemléket. Több vármegyében azonban még az első (sorozó) szemléket sem tartották meg. A késedelem oka általában az volt, hogy a saját költségükön bevonulókkal szemben elsöprő többségben voltak azok, akiket a vármegyéknek kellett felszerelni. A lovasság számának - egyöntetű lelkesedéssel - megajánlott emelése néhány megyét (pl. Bihar, Vas, Zala) különösen nehéz helyzet elé állított. Az 1797-es nemesi felkelést még ódával köszöntő Berzsenyi Dániel 1809-ben már sokkal reálisabban - immáron prózában - közelít tárgyához: „...Vas vármegyéből assesorokból és prókátorokból könnyen kifog egy batalion állani, ezeket dejure deákul kellene execirozni. Adja Isten, ha minden actákat fujtásoknak csinálnak is, csak hazánk védfalai legyenek... Igaz, hogy alkotmányunk talptámasza a nemesség, de már most a nemesnek ereje nem a kezében, hanem a zsebjében vagyon". A megyék többségének a felkeléshez való hozzáállását jelzi, hogy az előírt 3123 lovas helyett, ha lassan is, 17266 lovas felkelőt állítottak ki. De május 13-ig csak a két legkorábban felálló lovasezredet, a nyitrait és az érsekit tudta a nádor a szorongatott fősereg segítségére elindítani, Károly főherceg rendelkezésére bocsátani. Május 15-én pedig már az előrenyomuló ellenség nemcsak az ország határait fenyegette, hanem előőrsei Mosón megyében meg is jelentek. Az ellenség előrenyomulása miatt Károly főherceg utasította a nádort, hogy összpontosítsa az inszurrekciót, gondoskodjon Komárom és a dunai átkelők biztosításáról. A főhadszíntér harci eseményei folytán ugyan még egy hét haladékot kapott az ország, ám Károly főherceg asperni győzelme (május 20-21.) csak rövid időre akadályozta meg a franciákat, hogy folytassák az immáron Magyarországot is közvetlenül érintő hadműveleteiket. (Az asperni csatában a két, már említett felkelő lovasezred is részt vett Kerekes tábornok parancsnoksága alatt.) Időközben a nádor meg is tette a szükséges intézkedéseket és Győrt jelölte ki főhadiszállásául, illetve a Rába és a Vág vonalánál állította föl a gyülekező inszurgens alakulatokat. (0 maga június 3-án érkezett Győrbe, ez idő tájt mintegy 7 ezer felkelő fölött rendelkezhetett.) ' Az eggmühli döntő csatában 1809. április 22-én Napoleon legyőzte Károly főherceget, ezzel eldöntötte a regensburgi hadjáratot. Az osztrák hadseregnek vissza kellett vonulnia, míg Napóleon elfoglalhatta Bécset (a szerk.). 2 Az asperni csatában 1809. május 20-21-én Károly főherceg legyőzte a Dunán átkelő Napoleon seregeit. Ezzel Napoleon első vesztes csatáját szenvedte el (a szerk.).
