Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)

Haderő és hadviselés 1809-ben - VIZI LÁSZLÓ TAMÁS: AZ 1809-es győri ütközet a magyar történeti irodalomban

gyűlési felajánlással és békekötéssel összefüggésben említi. Figyelmének és vizsgálódásának középpontjába az 1809-es utolsó nemesi felkelést helyezi. A törvényi, szervezeti, szervezési és vezényleti keretek ismertetése, majd az inszurgensek felszerelési hiányosságainak bemutatása után vázlatosan ismerteti a felkelők hadműveleteit a győri csatáig. Magát az ütközetet ellenben kellő részletességgel és alapossággal tárgyalja, kiemelve a sorkatonaság és az inszurgensek személyes bátorságát. A csatát előkészítő és irányító császári-királyi hadsereg táborkarának hadvezetési és szervezési hibáiról Odor Imre is szemléletes képet nyújt. A szerző megítélése szerint az ütközet záróakkordjaként bekövetkező, kellően elő nem készített és így fejvesztetté váló visszavonulás adott később alapot arra, hogy elterjedjen, és tartósan tudatalakítóvá váljon a győri futás legendája. A vereség okait összegezve Odor felmenti az inszurgenseket az őket ért alaptalan vádak alól, s a Meskó-hadosztály bravúros kitörését említi példaként az inszurgensek bátorságára és vitézségére. Rámutat továbbá arra, hogy a vereség döntő okai a felek közötti felszerelési, hadvezetési és hadszervezési különbségekben keresendők.

79 A tanulmány további erénye, hogy a korábban csupán epizód jellegűnek minősített győri csatát az egész hadjárat szempontjából elemzi a szerző, s kifejti azon álláspontját, miszerint a csata igazi hadműveleti következménye a császári-királyi BelsőAusztriai Hadsereg távolmaradása a háború sorsát eldöntő, wagrami csatából.

80 Az 1809es események tárgyalását a csatározásokat lezáró fegyverszüneti tárgyalások utáni, néhol brutális következményekkel járó francia megszállás bemutatása zárja. Odor Imre a háborúk okozta kedvező gazdasági környezet ismertetésével, s végül az infláció és a devalváció gazdaságra gyakorolt kedvezőtlen hatásának elemzésével fejezi be munkáját, mely a francia háborúk magyarországi összefüggéseinek legfrissebb, s ugyanakkor legalaposabb és legátfogóbb tanulmánya. A historiográfiai áttekintés nem lenne teljes a 2003-ban, a Heraldika Kiadónál megjelent több mint négyszáz oldalas hadtörténeti összefoglaló említése nélkül, melyet a korszak nemzetközileg is elismert kutatója, Zachar József készített.

81 A francia háborúkat tárgyaló, közel 30 oldalas fejezet

82 érthetően részletesebben foglalkozik az 1809. évi hadjárattal, s a győri ütközettel. Zachar József magabiztos könnyedséggel, a tények könyörtelen megkérdőjelezhetetlenségével elemzi az eseményeket, s hadtörténészi rutinnal semmisíti meg a Petőfi által írt, s az inszurgenseket és Alvinczy József magyarországi főhadparancsnokot szidalmazó gúnyvers méltatlan állításait. *** Az 1809-es győri ütközet magyar történeti irodalmának áttekintése végén összegzésként megállapíthatjuk, hogy az utolsó nemesi felkelés óta eltelt közel kétszáz esztendőben a magyar történetírás nem tekintette központi kutatási témájának a napóleoni korszak inszurrekcióinak átfogó vizsgálatát. A XIX. század első felének történetével foglalkozó történészeink ugyan nem kerülhették meg annak legalább rövid ismertetését, a korszak politikai, gazdasági és katonai viszonyainak a bemutatását, de ez 9 ÓDOR 2000 257-262. 0 ÓDOR 2000 262. 'ZACHAR 2 ZACHAR 243-271.