Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)

Haderő és hadviselés 1809-ben - VIZI LÁSZLÓ TAMÁS: AZ 1809-es győri ütközet a magyar történeti irodalomban

genseket. Sőt, egyenesen elszabotálta azt, ami végül katonailag lehetetlenítené el a felkelést, s ezzel megakadályozta az 1808. évi ún. felkelési törvények maradéktalan végrehajtását.

8 A győri kudarcot egyértelműen a császári-királyi hadvezetés súlyos katonai tévedéseivel, mulasztásaival, mi több, ügyetlenségével magyarázza, amely sem az ütközet helyszínének kiválasztásakor, sem a hadrend kialakításakor, sem pedig a visszavonulás biztosítása során nem állt helyzetének magaslatán. Az inszurgensek győri szereplése kapcsán Horváth Mihály megállapítja, hogy a felkelők az ütközetben derekasan helytálltak. Különösen a balszárnyon állomásozó lovasságuk volt kitéve az ellenség folyamatos ágyútüzének. Ez elől vonultak vissza a felkelők, mely a visszavonulási pozíciók kijelölésének táborkari elmaradása miatt fejetlenül és rendezetlenül ment végbe. Horváth Mihály álláspontja szerint ezt nagyította fel győri futássá János főherceg táborkara, s hogy az elkövetett vezetési, hadműveleti hibáikat magukról elhárítsák, a vereségért kizárólag az inszurgenseket tették felelőssé. Ez okozta azt, hogy „önmentségök végett féktelenül kezdek (ú.m. János főherceg

9 táborkara) gyalázni az egész insurrectiot; mi aztán a testületi szelleménél fogva csakhamar az egész rendes hadseregben, s a béke helyreállta után Bécsben is divattá lőn oly annyira, hogy még a Bécsben lakó hazánkfiai is mindinkább összehangzának a tiszti karral az insurrectió divatos gyalázásában."

10 Mindez magyarázatul szolgál arra is, hogy a bécsi kormányzat miért nem volt érdekelt az események tárgyszerű tisztázásában, s miért engedte, s bátorította „az insurrectiot gyalázó hírlapi czikkelyek s röpiratok minden akadály nélkül..."

11 való megjelentetését, miközben a felkelés védelmében írt munkák nyilvánosságra hozatalát megtiltotta vagy megakadályozta. Grünwald Béla az 1711 és 1825 közötti évtizedek Magyarországának történetét bemutató, 1888-ban megjelent munkájában ~ két bekezdést szentel az 1809-es esztendőnek és a „szerencsétlen"-nek nevezett győri ütközetnek. Grünwald sem vonja kétségbe a nemesség bátorságát, „mert azt még az ellenség is elismerte", hanem a katonai gyakorlottság hiányában jelöli meg a kudarc okát.

1 Megjegyzi ugyanakkor - s ennek alátámasztásaként idézi a kortárs gróf Dessewffy Józsefet -, hogy „A győri ütközet volt a nemesi fölkelés utolsó hadi ténye. Ezzel fejezte be életét történelmünkben. Ezután nem éledt fel többé, kimúlása dicstelen volt, mint minden emberi intézményé, mely idejét múlta, s nem teljesítheti eredeti hivatását."

14 Grünwald ezt követően megismétli azt a reformkorból eredő kritikát, mely szerint a katonailag teljesen elavult inszurrekció fenntartásának egyetlen oka, a nemesi adómentesség fenntartásának biztosítása. A nemesi felkelés hadtörténeti igényességű feldolgozása a XIX. század utolsó évtizedeiben, az 1880-as, 1890-es években kezdődött meg, s a Hadtörténelmi Közlemények és a Századok hasábjain láttak napvilágot azok az írások és tanulmányok, 8 HORVÁTH 376-378. 9 János főherceg 1848-ban igen kétértelmű szerepet játszott a horvát-magyar konfliktusban. A jeles történetíró igazságkeresése mögött ez a motívum is meghúzódhatott, amikor éles kritikával illette a győri ütközetet vezénylő főherceget. 10 HORVÁTH 381. " HORVÁTH 381-382. 12 GRÜNWALD 13 GRÜNWALD 146. 14 GRÜNWALD 147.