Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)

Az 1809-es hadjárat Magyarországon - CSIKÁNY TAMÁS: A francia és az osztrák tüzérség alkalmazása az 1809. évi magyarországi hadjárat során

CSIKÁNY TAMÁS A FRANCIA ÉS AZ OSZTRÁK TÜZÉRSÉG ALKALMAZÁSA AZ 1809. ÉVI MAGYARORSZÁGI HADJÁRAT SORÁN A 18. század utolsó évtizedeiben a hadművészet továbbfejlesztésére a franciák tették a legnagyobb erőfeszítést. Az addig érvényes vonalharcászat merevségének feloldásával, a hadászatot még mindig gúzsba kötő, a hadsereg ellátását kizárólagos szempontként kezelő metodizmus megváltoztatásának gondolatával tábornokok és tisztek foglalkoztak békében és háborúban egyaránt. Az új had- és harcrendek kialakítása mellett új elképzelések láttak napvilágot a menetekkel, a csapatok szétbontakozásával és feladataival, de még a hadsereg kiegészítésével kapcsolatban is. Ebbe a sorba illeszthetők a fegyverek korszerűsítésére tett lépések is, melyek közül kiemelkedő jelentőségűnek bizonyult a francia tüzérség átszervezése. E hatalmas munkát Jean Baptiste de Gribeauval irányította, aki 1776-tól a francia tüzérség főfelügyelője volt.

1 Európában a hadseregfejlesztés érdekében az ezt megelőző időszakban a poroszok és az osztrákok tettek többet. Ez a tüzér fegyvernem tekintetében is igaz volt, a poroszok a lovagló tüzérség megszervezésével, az osztrákok pedig a három-, hat- és a tizenkétfontos (1 font = 0,56 kg) lövegek rendszeresítésével kerültek fölénybe. Ezek közül a hatfontos ágyú bizonyult a leghatásosabb lövegnek, melynél a kellő mozgékonyság párosult a kedvező hatásfokkal. A francia származású Gribeauval 1756-tól 1762-ig az osztrák hadsereg tüzérségében szolgált, így jól megismerte mind az osztrák, mind a hétéves háborúban ellenségként szereplő porosz tüzérséget is. Ezzel a tapasztalattal felvértezve tért vissza Franciaországba, ahol rövidesen nekiláthatott az átszervezés hatalmas munkájának. A nehézkes, nagy űrméretű lövegeket előnyben részesítő rendszer helyett, az általa kialakított tüzérségi eszközök az elöltöltős, simacsövű lövegek alkalmazási időszakának csúcsát jelentették. Ezen új rendszerű lövegek szinte változtatás nélkül a 19. század második feléig, a hátultöltős, huzagolt lövegek rendszeresítéséig meghatározóak maradtak. Gribeauval komplex egységet teremtett a lövegcsövekből, lövegtalpakból, a lövegek mozgatását elősegítő mozdonyokból, löszeres kocsikból és egyéb tartozékokból. Szabványosított, kölcsönös cserélhetőséget alakított ki a különböző űrméretű lövegek tartozékai és a tüzérség más eszközei között. Ugyanolyan kereke volt például a ' Gribeauval működésére lásd WISE